Tapasztalatokat, élményeket gyűjtök változáshoz. Fiatal anyukák akik nem fiatalosak, ill. már idősebbek akik fiatalosak?

Szeretnél változni? Ahhoz jó lenne tudni, miért vagy savanyú, miért vagy házsártos? Dolgozol? Vannak barátaid? Eljártok otthonról a férjeddel? Szeretitek egymást? Mire vágysz pontosan?

Írj ezekről egy kicsit, és leírom cserében, hogy nálunk mi a helyzet.

Én is most megyek át ezen a változáson.. Ilyen voltam, remélem, már kevésbé vagyok szurkálódó, mogorva házisárkány.. Viszont nálam a változás is nehézkesen megy. Én megfogadtam, hogy, ha valami csak engem idegesít (a példád alapján: a gyerek máshogy veszi a levegőt, és már szólnék), inkább nem szólok egy szót sem. Az elején iszonyat nehéz volt, puffogtam csendben, vagy elvonultam a másik szobába, de aztán, ahogy kezdtek elmúlni ezek az érzések anélkül, hogy másokat lehordtam volna érte, úgy az indulataim is csökkennek szép lassan. Egyre kevesebbszer érzem, hogy "na, ezért már oda kellene szólnom valamit". Valahogy kezd az agyam ráállni újra, hogy ezek anélkül is elmúlnak és megoldódnak, hogy én bármit is tennék. Persze, most a kicsi, hétköznapi semmiségekről beszélek, és ennek nincs is feltétlenül köze a gyerek témához: érvényes nálam bármire sajnos. Lehet, hogy van a némasági fogadalomnál gyorsabb, egyszerűbb és célravezetőbb megoldás is, de nálam az jött csak be, ha addig, míg lenyugtattam magam a semmiért való idegességemben, elvonultam pár percre. Akár csak beültem a wc-re, ott úgysem nyitnak rám.

Drukkolok, hogy sikerüljön neked is!

Hát, nehéz bevallani, de én is ilyesmi voltam (vagyok néha most is).

Az elsődleges ok nálam az ingerszegény (főleg szellemi inger) környezet volt. A nagyobbik lányom 4 éves, a kicsi 16 hónapos (vele vagyok itthon). Mindenért szóltam, mindent jobban tudtam. Ez a férjemre és a nagylányomra is vonatkozott. Sajnos amúgy is elég főnökösködő vagyok. Irígy voltam másokra sok apróság miatt.

Ami nekem segített: elkezdtem suliba járni, hogy szellemileg lekössem magam. Elkezdtem itthon tornázni és figyelni az evésre, így pár hónap alatt lefogytam 5 kg-t, amitől sokkal jobb lett a közérzetem. Megszerveztem a lakásunk kifestését (színek és tapétaválszatás a legnagyobb öröm, a neheze, a festés majd csak 1 hét múlva lesz). Figyelem magam, hogy miért igazán lényeges szólni, miért nem. Összességében sokkal jobban érzem magam, visszatért a szexhez is kedvem. Ez persze még jobbat tesz nekem és a kapcsolatunknak is a férjemmel.

Úgy érzem, nem vagyok már annyira elviselhetetlen. :)

Ja, amúgy 33 éves vagyok.

Igen, én is valami ilyesmi kategóriába sorolhatom magam...sajnos.

Állandó rendrakás a mániám, gyűlölöm, ha vmi nem készül el és ha nem úgy van a lakás, ahogyan én szeretem.

Szabályaim vannak, ha valami kizökkent, már ugrok...

A kislányom (3 éves) mostanában nem akar délután aludni, vagy csak ritkán, emiatt hónapokig totál ideg voltam, kiabálni is képes voltam ezért.

Most kismama vagyok, nehezen viselem a terhességet. Ez még rátett a házisárkány mivoltomra.

DE! Mivel én is felismerem a helyzetet és azt, hogy ez ár nem normális, így én is képes vagyok a változásra és erre fogok törekedni.