Akik roma babát vagy gyereket fogadtak örökbe! Mi a véleményetek róluk, nem viselkednek agresszívan?

Szia! Mindenkinek ajánlom, hogy olvassa el ezt a könyvet: Az örökbefogadás háromszöge ( [link] akkor is, ha csak meg akarja érteni az örökbefogadások szereplőinek lelkivilágát, és akkor is, ha jó örökbe fogadó szülő akar lenni.

Rengeteg életből vett példa van benne, és nagyon-nagyon tanulságos az, min megy át az összes szereplő egy ilyen helyzetben.

Határozottan nem értek egyet azzal, hogy a „vér kiütközik” az örökbe fogadott cigány gyerekekből. Ugyanis, ha problémásak lesznek is, az nem genetikai, hanem nevelési defektus sajnos, rengeteg oka lehet, attól kezdve, hogy az örökbefogadók nem őszinték velük, vagy nem jó a környezet, ahová iskolába járnak, esetleg nem ismerik az eredetüket teljesen, ezért frusztráltak. Ismerek én is cigány származású örökbe fogadottat, és értelmes, kedves, agilis, jó fej.

Mindazonáltal, hogy tisztelem azokat, akik örökbe fogadnak, mert baromi nehéz helyzet lehet ez, azt gondolom, sajnos sokan hajlamosan a „génekre” fogni azt, ha valamit nem tudnak kezeleni a gyereknél.

Itt látható a könyv:

[link]

Anno, amikor gyermekvédelmet tanultam, az egyik megyei "GYIVI" vezetője is tanított minket, ő mesélt ilyen sztorikat. Mondta, hogy külföldre sok cigánygyereket adnak örökbe, mert ott nincs feléjük előitélet. És bizony ő is azt mondta, hogy nagyon gyakran kiütközik, hogy cigányok. Pedig külföldön végképp senki sem kezeli őket másképp, ott nincs feléjük olyan előítélet, mint Magyarországon. Előfordult, hogy 16 év után küldtek vissza két gyereket az USA-ból, miután már végképp tehetetlenek voltak a szülők.

Ez nyilvánvalóan nem jelenti azt, hogy 100-ból 100 esetben így van. De, ha 100-ból 50, már az is magas arány!

Ez egy nagyon összetett kérdés szerintem. Egy cigány gyereknél sokkal több probléma léphet fel az örökbefogadás során (és nem azért, mert ő genetikailag rossz). Pl. nem csupán az van, hogy tudja magáról, hogy örökbe fogadták, de külsőre, első ránézésre is másképp néz ki, mint a szülei, tehát meg sem kell szólalnia, és az emberek gyanítják, hogy nem vér szerinti gyerek. Ez nyilván frusztráló.

Ugyanakkor lehet, hogy az örökbefogadók alapvetően rossz véleménnyel vannak a cigányokról, amit ha nem akarnak, akkor is közvetítenek a gyerek felé – mondjuk pl. azzal, hogy nem megfelelően beszélnek a vér szerinti szülőkről, vagy akár más cigányokat megszólnak. Egy gyerek nem fogja megérteni azt, hogy nem vele van a gond, ha azt a népcsoportot szidják, amelyből ő is származik.

Vagy vegyük a külföldre örökbe adott cigánygyerekek esetét: nem elég, hogy a saját etnikumuktól el lettek szakítva, a saját országuktól és nyelvüktől is. Lehet erre azt mondani, hogy külföldön tejben-vajban fürösztik őket, amit sose kaptak volna meg itthon, de ezt nem így élik meg, hanem úgy, hogy teljesen el vannak szakítva a múltjuktól, a gyökereiktől, nem értik, miért nem volt egyetlen ember, aki a származási etnikumukból-országukból örökbe fogadta volna őket.

És ez mind-mind azon a tudaton felül van, hogy ők örökbefogadottak!

Folytathatnám, hogy mi minden kavaroghat az ilyen helyzetben lévők fejében, és ezek nyilván legtöbbször nem kimondott gondolatok, de épp ezért esélyük sincs, hogy kezelni tudják a helyzetet. Kamaszokká válnak, keresik önmagukat, és tudjuk, hogy minden kamasszal (és minden kamasznak) nehéz, de nekik sokkal több teher nyomja a vállukat.

És mindebből mi jön le az örökbefogadóknak? Hogy ez a gyerek problémásabb az átlagnál – biztos a génjei miatt. Nem mondom, hogy az örökbefogadók hibája ez, hiszen nyilván ők sincsenek tisztában ezekkel a dolgokkal. De ha csak elolvassuk ennek a topiknak a nyitó kérdését, már egyfajta előítéletet hordoz – ha nem is a kérdező saját félelmeit tükrözi, akkor a környezetéét, akik felvetették esetleg. Márpedig, legyen valaki bármennyire nyitott, ha a környezetében durva előítélek vannak, attól nagyon nehéz megvédenie magát és a gyerekét. (Pl. mikor a gyerekkel kapcsolatban nehézségei lesznek, a környezet nagy eséllyel azt fogja mondani, hogy „ugye, megmondtam”.)

Én ajánlgattam fentebb a könyvet, abban írja a szerzőnő (aki örökbefogadott, örökbefogadó és pszichoterapeuta egy személyben), hogy az örökbefogadottak teljesen természetes és érthető módon vonzódnak a származási helyükhüz/környezetükhöz. Ebből adódóan gyakran vagy ők maguk is próbálnak úgy viselkedni, mint a „gyökereik”, vagy pedig segíteni próbálnak a vélt vagy valós csoporton, ahonnan származnak.

Van egy magyar és egy cigány ember. Miben különböznek biológiailag egymástól? Semmiben. Mindkettő homo sapiens sapiens. Nevelés kérdése is, és annak is a kérdése hogy milyen ingereket kap a külvilágból. Ugye cigány, akinek meg sem adják a lehetőséget hogy kiemelkedhessen, mert bárhova megy gyanakvóak rá az emberek és kinézik. Ha csóró akkor azért, ha drága ruhákban jól fel van öltözve akkor meg azért. A személyiség kialakulásáról meg itt olvashatsz:

[link]

Érdekes hozzászólásokat olvasok a cigánygyerekekkel kapcsolatosan. Aki örökbe fogad gyereket, annak tisztába kell lennie, hogy a nem az ő génjeit fogja örökölni.

Bűnözést nem lehet örökölni, de egyéb olyan, mint mentalitás vérmérséklet, ill. betegségeket igen.

Soknak vannak fenntartásai a cigánygyerekekkel kapcsolatosan, vagy előítéletesek, de inkább rejtett rasszisták.... Mint tudjuk 2 testvér sem ugyanaz, hiába kap ugyanolyan nevelést.

Amit tudni kell: Aki örökbe fogad, ne titkoljon el semmit a gyerek elől, szeretetben nem fér bele a titok, mert az már hazugság úgyis megtudja, és nem fog többet bízni benned....