Ti boldognak és jó anyának éreznétek magatokat ha 2-3-4 éves gyereketek nem tiltakozna amikor nagyszülőhöz kell mennie, és szívesen menne netán ő kéri kifejezetten két három hetente több napra hétre?

Azt írod, hogy 1 hét a szülőkkel, 1 hét a nagyszülőkkel. Akkor még egy kérdés merült fel bennem: miért alakult így?

Mert ha azért, mert muszáj volt, mint ahogy írta egy előző válaszoló is, hogy vissza kellett mennie dolgozni, akkor nem érezném rossz anyának magam. Persze én most a saját családomról tudok csak beszélni. De! Az én anyukám és anyósomék is olyan típusú emberek, akikre szívesen bíznám ilyen esetben a gyerekemet. Tudom, hogy a nézeteink hasonlítanak a nevelés terén, tehát úgy gondolom, hogy a gyermekem nem sínylené meg ezt a kettős életet. Biztos, hogy egy kiegyensúlyozott, boldog gyerekem lenne.

Viszont, ha csak a magam kényelmére lenne így a dolog, akkor viszont rossz anyának gondolnám magam. De ez megint csak én vagyok. :) Szerintem akik ilyesmit csinálnak, hogy nekik könnyebb legyen, azok az anyák fel sem fogják, hogy rosszat tesznek. Úgy gondolom, hogy az a gyerek aki ilyen körülmények között nevelkedik, az érzi is, hogy valami nincs rendben. És ez a baj! Az a nagyszülő biztosan próbál neki hátteret biztosítani, de lehet, hogy a lánya viselkedése miatt frusztrált. Vagy az az anya nem éppen úgy viselkedik vele ahogyan azt kéne. Hiszen ha képes lepasszolni 1 hétre a gyerekét, akkor bármi kitelhet tőle....

Ha a nagyijához kéretőzne, annak örülnék, ha hozzám ragaszkodik, annak örülök. Ez van, ezt kell szeretni. Azért azt egy anya tudja, hogy a gyereke szereti őt, még ha a Nagyikájához kéretőzik is.

Sok családban úgy hozza a helyzet, hogy a nagyszülők nagy részt vállalanak a gyereknevelésben. Ha ez megoldható, és szükség van rá, annak kell örülni, hogy van nagyi aki elég rendes és segítőkész és egészséges ahhoz, hogy segíteni tudjon. Jobban fog kötődni a gyerek a nagyszülőhöz, mint a többi gyerek, de attól, hogy háromhetente a nagyinál üdül, az anyja marad az anyja és az apja marad az apja.

aranyos Dr. Vekery Tamás gyermekpszichológus szerint még 5 éves korban sem kell "leválnia" hiszen az anya a világ közepe még 5 évesen is:)

tőle idéztem:)

Kiről van szó, kinek a családjáról írsz a kérdésedben, ha meg szabad kérdezni?

Tesómék minden hétvégén valamelyik nagymamához deponálják a gyereket, azt mondják, a gyerek akar menni, de tudom, hogy szomorkodik, ha mennie kell (nagymamától tudom).

Egyébként nem világos a szitu, mert egyszer azt írod, két-háromhetente megy a gyerkő a nagyihoz, utána meg hogy minden héten.

Én értem a kérdésed, van az ismeretségi körömben ilyen eset!

Az én 4 éves lányom is imádja a nagymamát, igaz messze laknak, de ha ott hagyom nincs gond, van hogy magától kéretőzik, ha nincs ovi van hogy egy egész hétre elviszik, de ez évente max 2-3 hetet jelent összesen, amit nélkülem tölt a gyerek. Szerintem a válaszadók többsége is hasonlóan van ezzel.

Viszont az ismerősöm gyerkőce állandóan ott lenne. Közelben is lakik a mama, úgyhogy ahogy Te is írtad nagyrészt nagyi neveli a kicsit. Lehet nem leszek népszerű a válaszommal, de szerintem ez így nem helyénvaló és bizony nekem is rosszul esne és nem tartom normális dolognak. Ott már valami gond lehet a kicsi lelkében anya iránt. Nem gondolok nagy dologra, nem kell ahhoz verni egy gyereket hogy ne érezze jól magát otthon. Elég az hogy érzi, hogy anyuka állandóan feszült, és gyorsan tudatosul benne, hogy de nagyinál meg mindenki nyugiban van, nem érez feszültséget a körülötte levő felnőtteken. Ismerőseinknél ugyanis ez a helyzet. Anyuka egész nap mufurc, sík ideg ha valami nem úgy van ahogy ő azt elképzeli, állandóan dolga van, egy percre sem tudja félre tenni a napi dolgokat, ha van segítsége löki el magától a gyereket, mert neki dolga van. Ennyi tökéletesen elég egy gyereknek.

Könnyen el tudom képzelni, hogy amiről Te írtál, hasonló lehet a helyzet, pláne ha 2 gyerek van és még terhes is anyuka.