Már előre félek, hogy ne keveredjenek "bajba" ha megnőnek?

De ezek az én fejemben is megfordultak már igaz nekem két fiam van és a nagy 3.5 éves.

Én félek hogy milyenek lesznek kamaszként...

Remélem jó emberek lesznek!!!!

Mindent megteszek ez ügyben!!!

Én is így vagyok vele :(

Hiába tudom, hogy nem szabadna ilyenen filozofálni, de ha meglátom a kamaszokat az utcán , olyan nehéz elképzelni, hogy ők is aranyos kisgyerekek voltak.

És az én aranyos kisgyerekemből is nagy lakli kamasz lesz.

Szerintem ami segíthet, az egy olyan közösség, ahol hasonló értékrendű szülők vannak, együtt lehet kirándulni, összebarátkoznak a gyerekek, hogy legyen pozitív húzó erő is.

Mi vallásosak vagyunk így egyházon belül próbálom meg, de így is nagyon nehéznek érzem.

Ill. szerintem az is fontos, hogy ismerd később a gyerekek barátait.

Nem akarlak idegesíteni,de borzalmas lesz a kamaszkor,bár nekem nem fiam vannak.Azok még rosszabbak.

De neked még picik a gyerekek.

14,12,9,2 éves gyerkőcök anyukája (35)

Szia!

Nekem is fiam van, és tisztában vagyok vele, hogy nem lesz egyszerű a kamaszkor (néha már most, 8 évesen is bír olyan nyeglén válaszolni, hogy ihaj, pedig jó a kapcsolatunk), de azért nem parázom ezt a dolgot túl.

Igaza van annak, aki írta, hogy egyrészt a családi minta és jó kapcsolat, másrészt a környezet számít – utóbbit pedig valamennyire lehet az iskolaválasztással kontrollálni szerintem.

Nekem már az általános iskolánál szempont volt pl., hogy milyen szülői kör választja (a mi környékünkön eléggé jól definiálható ez), és azt gondolom, ha mondjuk nem a dzsipes-szilikonos újgazdagok gyerekeivel járatom az enyémet, akkor már kicsit kevesebb esélye lesz, hogy azt lássa értéknek, ha valakinek minél újabb telefonja van. (Sarkítottam a példát, de remélem, értehető.)

Az nagyon jó, ha van valami sport, zene, bármi, amit szeretnek csinálni, amiben jónak érzik magukat, és elég önbizalmat nyernek belőle, hogy legyen bátorságuk a marhaságokra nemet mondani majd.

Ugyanakkor, ha visszaemlékszem a kamaszkoromra (korod beli vagyok), akkor reálisan látom, hogy bár egy igen jó nevű, erős gimibe jártam, nálunk is mindenki ivott a bulikon (én is)… de ettől nem lett semmi bajunk, nem lettünk alkoholisták, nem lettünk linkek, züllöttek.

Persze, ha a te szádat sosem érte alkhohol, akkor nehéz lehet elképzelni, hogy azért ez sem teljesen ördögtől való, és bár igen, az ismerőseim zöménél előfordult, hogy „alkoholmámorban fetrengett”, nem lett tőle semmi bajuk. :)

Szerintem bízz magadban és a gyerekeidben, légy velük őszinte, hogy ők is azok legyenek majd veled, csak így tovább!

Amit még gondolok egyébként, hogy szuper nekik, hogy hárman vannak testvérek, mert vigyázni tudnak egymásra egész életükben.