Folyamatos cűgölés kicsi gyerekekkel?

Mi is elég sokat mentünk a lányunkkal. Sőt, most is minden hétvégén a dédinél, vagy az egyedül élő nagymamánál vagyunk. Imád menni. Ha nem megyünk, már hiányzik neki. És ilyen jó időben, szerintem jobb neki a nagyinál, dédinél a kertes házban, mint itthon kuksolni a panelban. Ő imád egyszerűen csavarogni is.

És nem vagyunk vándorcigányok csak sajnos így alakultak a dolgok. Nagymamámat ott kellett hagynunk egyedül a nagy családi házban, mert másképpen nem tudnék dolgozni járni és a kicsit oviba vinni. Ott a kert, meg a háztartás segíteni kell.

Anyósom pedig sajnos egyedül maradt, szintén egy nagy kerttel, gazdasággal.

Nem értem eleve azt sem, honnan kellett volna kitalálnunk, hogy mit akarsz kérdezni.

Nagymamához, nagynénihez járnak, nem a kocsmába. Van nekik állandó lakásuk, otthonuk, apjuk, anyjuk. Miért nem mehetnek látogatóba a családtagokhoz? Vagy mivaaaaan??? :) Most az a baj, hogy ők többet járnak el otthonról, mint ti? A mai gyerekek gyorsabb világba születtek bele, mint mi, nekik a jövés-menés sokkal természetesebb. Egy begubózott gyerek hogy veszi fel a tempót ezzel a világgal? És ha ez a család életformája, és ők igy boldogok, akkor minek zárkózzanak be? Én nem vagyok egy őrült nagy jövő-menő egyébként, otthagyni a Nagymamára eddig háromszor hagytam ott éjszakára a hároméves lányomat, de bizony jó időben nem ülünk otthon...

Biztos nem vagyok elég képzett mint pedagógus, kérlek, mondd el, milyen stresszt okoz konkrétan az utazás. A sztressz egyébként nem rossz, hanem jó dolog, amennyiben nem mérték nélkül jön és megtanuljuk kezelni. Másképp pedig nem tanuljuk meg kezelni, csak ha találkozunk vele.

Nem arról van szó, hogy horrorfilmek vagy családi erőszk okozta stressznek teszik ki a gyerekeket, csak utaznak velük, ez teljesen elfogadott, normális dolog, a törvény sem bünteti. Gondolom, nem 12 órás autó- vagy repülőutakról van szó, étlen-szomjan.