9 éves gyereknek ott kell lennie az édesapja temetésén?

Szia!

Én a saját érzéseimet írom le.Én is pontosan 9 éves voltam,amikor apukám meghalt. Nem öngyilkos lett ugyan, tüdőrákban halt meg, de hidd el ,ez egy 9 éves gyereknek nem számít. Felfoghatatlan, hogy apu elment a kórházba meggyógyulni, de nem jön többet haza.

Engem nem vitt el anyu a temetésre, mert, hogy nem kisgyereknek való.Nem is tudtam róla. Ha megkérdezi, én elmentem volna. Pár évvel később, mikor igazán felfogtam, mit jelent az, hogy halál, hibáztattam anyut, hogy miért nem búcsúzhattam el utoljára az apukámtól. Szerintem meséld el az én történetemet a barátnődnek, üljön le beszélgetni a kisfiúval, hogy szeretne-e elköszönni aputól, mielőtt a mennybe megy. Nem fogja felfogni olyan mélységekben, mint egy felnőtt ember, de talán nem lesz benne az a hatalmas űr, ami bennem 12 éve bennem van emiatt.

Hát igazából aki öngyilkos lesz az nagyon sok mindenen megy keresztül, lelkileg sokkal bonyolultabban fogja fel a dolgokat ami másnak pofonegyszerű és van akinek ezt az idegei nem bírják és úgy gondolja így könnyebb lesz. De van sok olyan öngyilkos is aki csak a figyelmet akarja felhívni, hogy én is itt vagyok, engem is fogadjatok el, szeressetek. stb. Úgyhogy ez az öngyilkosság nagyon bonyolult dolog. Ne firtassuk!

Én is azt gondolom, hogy a kisgyereket kéne megkérdezni, hogy ki akar e menni vagy se e temetésre, vagy inkább utána szeretne a végén kicsit kimenni, mikor mindenki elment már onnan.

Hát én még azt is el tudnám képzelni, hogy te beszélgetsz a kisfiúval, aki már nem is olyan kicsi valahol, hogy mit szeretne. Aztán segítenél neki elérni az anyjánál amit dönt. de erre rámehet a barátságotok is, bár ha a gyereknek jobb lesz ettől ez az egész akkor már vhol megéri, de vhol mégsem. Nehéz dolog ez!

De biztos a barátnőd? Mert én meghallgatnám a barátnőm tanácsát érvekkel és nem egyértelműen elutasítanám akármit is mond mert én így gondolom és kész. A gyerekét tiszelnie kell mindekinek ennyire, hogy megkérdezem és eldöntheti. Ha meg rossz lesz ott neki max eljön. ennyi.

De amúgy akárhogy is halt meg az apuka, amikor a temetés van ugyanolyan gyász, mint bármely más haláleset. Így a gyermekben megmaradhatna, ha ő is akarja, egy tiszeletteljes elbúcsúzás emléke, és ha egyszer megtudja az igazat, talán akkor kicsit enyhíti majd a haragot amit akkor fog érezni az apja iránt.

De semmit nem láthatunk előre, sajnos!

De nem szabad korlátoltan és önzően önmagunk által jónak tartott dolgokat helyesnek tartani csak, miközben mást is érint ez aki egy külön személy, és aki a gyermeke az elhunytnak, és neki is lehet véleménye, gondolata.

Tehát meg kell kérdezni a fiút mindenképp. Ha akar el kell fogadni, ha nem azt is. Ha utána akar kimenni azt is. Aztán ha kicsit enyhül a gyász akkor pedig ha eljön az ideje az igazságot is el kell neki mondani szépen, kicsit pozitív irányba de valós indokokkal megindokolni a halál okát, hogy ne fájjon neki annyira. De nagyon fontos hogy ne úgy mint itt az egyik válaszoló, hogy mert az apád egy gyenge ember volt és inkább meggyilkolta magát mint hogy téged felneveljen. Remélem nem ilyen az anyuka és megérti hogy a gyermek sérülésének elkerülése érdekében vmi mást kell kitalálnia, vhogy máshogy kell elmondania miért lett öngyilkos, meg hogy egyántalán az lett.

De itt is fontos, hogy ne őneki kelljen rájönni vagy mástól hallani, megtudni, hanem az édesanyjának kell majd ezt megtennie.