3éves kislányom retteg a kutyáktól ha elkezd ugatni mellette egy kutya már sir járdán nem mehetünk mert a keritésnél ugat a kutya. Nekünk nincs kutyánk mert a férjem nem szereti öket. Szeréntetek hogyan lehetne leszoktatni erröl a félelméröl?

Esetleg ha van a rokonságotokban vagy ismerősöknél egy szelídebb fajta kutyus, vele össze lehet lassacskán ismertetni a kislányod. Mi így csináltuk.

AZ én kislányom 4 éves, és múltkor Ő is sírva fakadt, mert egy 2x akkor kutya nekünk rontott játékból. Hát elég ijesztő lehetett szegénykémnek.

Amúgy elég nagy gondnak tartom, hogy az ilyen vehemensebb kutyákat póráz nélkül sétáltatják óvodák, bölcsik, játszóterek mellett. Mikor pici volt a leányzó, a babakocsiba ugrott be szó szerint egy kisebb kutya. Így nem nehéz félni tőlük...

nem baj ha fél tőle és kerüli őket.életveszélyes ez a sok idióta dög a barom gazdáikkal akik szájkosár és póráz nélkül sétáltatják őket.

sztem fontosabb h megtanitsd kikerülni a kutyákat és elkerülni a bajt,mit h megszeresse őket

Én 3 évesem is fél a kutyáktól, de én nem is bánom, legalább nem szalad oda boldog-boldogtalanhoz dögönyözni, simogatni. Tele van itt a lakótelep ilyen kis tenyeremnyi kutyákkal, akikre nem raknak pórázt, viszont minden emberre felugrálnak, össze-vissza nyalogatnak. Aztán vannak a nagy kutyák, akiken szintén nincs póráz.

A lányom mérettől függetlenül, az összes kutyától frászt kap, én meg ordítozok a sok paraszt gazdával, hogy kösse már meg a kutyáját és a másik, hogy ne engedje már meg, hogy összenyalogassa a gyerekemet. És akkor jönnek azzal, hogy "nem bánt". Engem ez nem érdekel, hiába nem bánt, attól még undorító, ahogy nyalogatnak és a lányom különben is fél tőlük, tegye már meg, hogy megfogja a kutyát.

Amúgy meg ha jövünk és jön kutya, a lányomat szorosan magam mellé veszem, ha van rajta póráz, akkor megnyugtatom, hogy ez meg van kötve, ezzel nem lesz semmi. Ha nincs megkötve, akkor általában felveszem és ölben hozom, amíg el nem megy a kutya.

Nálatok a kerítés mögött ugat a kutya, mondhatod azt, hogy nem tud kijönni, be van zárva, stb. Legyél te a kerítés mellett. Ahol tudod, hogy van kutya, kerüljétek el, menjetek másik útvonalon esetleg.

És szerintem örülj neki, inkább féljen tőlük, mint odaálljon a kerítés mellé és bedugdossa a kis kezét a kutyához.

Én is féltem a kutyáktól, különösen, miután egy puli velem akart játszani, és ugrált rám, én meg visítottam.

Utána ha az utca végén pórázon megláttam egyet, már felvetettem magam.

Ne erőltesd rá, nem kell szeresse őket, és próbáljátok kikerülni a kutyákat. Ezzel nem eteted a félelmét, hanem érzi, hogy óvod őt és biztonságban érzi magát. Ahogy nő majd átértékeli a dolgokat.

Bár én a mai napig félek tőlük, de már ha egy kóbort látok, és már elment más mellett is, akkor megnyugtatom magam, hogy ha őt nem harapta meg, engem se fog. És mindig körülnézek, hova tudok menekülni, felmászni.

A vicces az egészben, hogy már anyuka vagyok, és mikor a kisfiunk ijed meg egy kutyától, jelzi félelmét, akkor én vagyok a legbátrabb és nyugtatom, mintha én nem ugyanúgy éreznék, mint ő.

Emlékszek vendégségben voltunk kiskoromban valahol, és a kutya még járni sem tudott néhány napos volt kúszott csak, én meg totál bevoltam ... .

Csak védd őt, és tegyél hozzá szép szavakat a kutyára nézve, de ne erőltesd.