Le vagyunk maradva? 19 hós lány

megint 2.

Én tudod mit szoktam mondani az ilyen "hencegőknek",hogy "ja, az tök jó, hogy ezeket csinálja a gyereked, de ne aggódj, 3 éves korukra totál 1 szinten lesznek":)

4-ik vagyok.

bocs ha durva voltam, de kiakasztanak azok az anyukák akik FEJLESZTIK a gyerekeket és mikor nem felelnek meg akkor meg a sülyesztöbe küldik kakilnak rájuk megbélyegzik öket, pedig a gyerek okos, és normál, csak a szülö kudarcként éli meg hogy nem extra gyereke van.

számilni egyetlen és egyetlen gyerek sem tud ennyi idösen. lehet ismeri a számokat, de neki nem több ez az ismeret mint a kutya és a macska megkülömböztetése. nem tudja mit jelent 3 vagy 5 csak mondóka szerüen elmondja, felismeri leírva, de ha megkérdeznéd hogy melyik a 3 baba szem és melyik az 5 babaszem nem tudná megmondani.

amire figyelj hogy a gyermeket hagyd egyedül fejlödni, egyedül rájönni mit is szeret, egyedül kipróbálni mindent. jó példa pl a felülés, járás.

Ez a késöbbiekben is befolyásolja hogy miloyen felnött lesz. Ahol sokat nyomják a gyereket, segítenek mindenben azt nem maga találja ki, hamar felad majd mindent ha nem lesz segítsége, ideges lesz ha nem sikerül valami.

Azok a gyerekek tudnak sikeresebbek lenni iskolásként és felnöttként is ahol már baba kortól a szülö hagyja szabadon fejlödni a gyereket, nem segít neki, és hagyja hogy a gyerek magától jöjjön rá. (pl ülés, állás, tényleg a legjobb példa)

Szóval adj a kezébe filcet és a papírt és ne várj el töle semmi. megmutathatod neki hogy te mit csinálsz, de ne fogd a kezét csak hagyd.

vagy tedd elé a kockákat és te kezdj el építeni. ha akarja majd utánoz.

add a kezébe a formabedobót, esteleg mutasd meg melyik lyukba megy, de hagyd had bénázzon és had forgassa a kockát. ha már bele talál néha akkor meg csak ülj mellé, és ne segíts neki.

persze ezekkel a trükökkel 2 évesen nem lesz zseni, de lehet felnötten igen, mert meghagyod neki az önálló felfedezés kipróbálás örömét.

Még egy példa:

pl elmentek angliába. te tanultál angolul érted tudnál is kicsit beszélni, de hát béna vagy. Ott a férjed mindent elmond, elintéz, te meg csak mint kukáné ott ácsorogsz mellette. aztán férjed elmegy üditöt venni, töled meg megkérdeznek valamit. majd keresed a férjedet, de az eltünt a boltban és ott állsz hogy na most kénytelen leszel kinyögni egyedül a mondatot. és kinyögöd, és elmodod és még teszel egy megjegyzést is utánna, és értik. meddigre vissza ér a férjed te meg öröm mámorban úszol mert IGEN képes voltál egyedül is, te magad tudtad megcsinálni. hát nem nagyszerü öröm az ilyen?

A kérdést végigolvastam, az összes hsz-t nem, bocsi, mert most nem érdekel a veszekedés.

Az utolsó megspórolt tőlem egy kisregényt, köszönet neki, lényegileg egyet értek vele, remekül összefoglalta, ami fontos.

Egyszóval: a leírásid alapján, kedves anyuka, minden rendben a gyermekeddel.

Az anyukának azonban -bár mindenki számára hasznos- javaslok önismeretet, önfejlesztést, ami nem csak a maga, de gyermeke(i) számára is hasznos -MÁRMINT AKÁR A FELNŐTT önismerete és önfejlesztése!-, ugyanis a felnőtt ember egy minta a kisgyermek , a csecsemő szemében, őket utánozza: amilyen te vagy, az erősen és életre szólóan hat a gyermeked személyiség-fejlődésére.

Ne hagyd magad befolyásolni a környező gyerekek anyukáinak hencegésével, kedves anyuka. :) Kiválóan fejlődik a picurod a leirtak alapján. :) Az egyes (rész)képességek fejlődési sorrendje egyénileg változó, ÉS AZ ÉG VILÁGON SEMMI JELENTŐSÉGE NINCS E SORRENDNEK, számos vonatkozásban, a legalapvetőbbek terén sem, persze van egy életkori határ, amikorra el kell érni egy szintet; nektek azonban bőven van időtök mind a járás (2. szulinapig), mind a mondatalkotás(3. szulinapig), mind pedig a szobatisztaság (4. szulinapig) terén.

Az előzőnek a beírását meg nem ismétlem el, felesleges lenne.

Egy szakmabeli.