Feltétel nélkül a gyermek az első a szívetekben?

Szerintem menj el egy nagyot sétálni. Teljesen felesleges ilyen dolgokon vívódni, úgyse tudod, hogy hogyan döntenél, és nem is kívánom, hogy megtudd. Gondolj, arra, hogy jó, hogy vagytok egymásnak, hogy süt a nap.

De azért ne feledd, hogy a férjed lesz akivel leéled az életed és nem a gyereked.

Most 5 hónapos a kisfiam. 5 hetesen meg kellett műteni.

Nagyon aggódtunk érte, s akkor a párom megjegyezte:"Én már nem tudnék nélküle élni"

Én is feltétel nélkül így érzek! Inkább én (mi)mint ő!

Érdekes ez a dolog nekem is megfordult a fejembe. Az biztos hogy úgy féltem alányomat, hogy nem tudok hinni abba, hogy más megtudná adni neki azt amit én, elvégre én ismerem őt a legjobban, én adom az ő biztonságérzetét.

Ha a mindennapi életünket nézem, a férjem az első. Ő adja meg nekem a boldogságot, ő tudja mi kell nekem. Egy gyermek örömet ad, de nem tud egy felnőttet helyetesíteni.

Ugyanakkor az én gondolkodásomban van egy fura dolog. Mivel a férjem olyan betegségben szenved, hogy bármikor meghalhat, de akár 80 évet is élhet, szoktam viziónálni arról, hogy meghal akkor mit tennék. Valahogy meg folyton mögötte van, hogy ha ő meghal a gyerek is meghal.

Az igazság meg az, hogy józan ésszel, mindig a gyereket mentjük, csak utána a felnőttet (tehát a párunkat) Akármennyire szereted a párodat, a gyerekedet jobban félted, mert neki minden ismeretlen és meg akarod őt menteni a félelemtől, fájdalomtól.

Ez az ANYAI érzés és nem a saját éned. :)

így vagyunk kitalálva.

Nem szeretnék ilyen szituba kerülni,de határozottan tudom, hogy a lányomért adnám az életem. Az anyai érzés szerintem nagyon erős,fel sem merül bennem ilyen kérdés.

Nekem romba dőlne az életem, ha a lányommal bármi történne, biztosan lelkileg meghalnék örökre.

Nekem nem számítana ha elmennék,de neki az élete még csak most kezdődött el (18 hónapos)

A páromban maximálisan megbízom, tudom, hogy úgy nevelné fel a lányunkat, hogy lehetőleg ne szenvedjen semmiben hiányt. (szeretet, törődés,odafigyelés), igen az én lányomnak jó sorsa lenne!!!

Egy percig elgondolkodtam kedves kérdező, hogy te milyen anyuka lehetsz, ha nem a fiad választanád....nem megbántani szeretnélek,de úgy érzem, hogy nem vagy az!