Hogyan lehet türelmesebbnek lenni egy kisgyermekkel szemben?

Sajnos erre még én sem jöttem rá :(

Az én fiam ezt a fajta viselkedést kb 2 évesen kezdte,most 2,5 éves és egyre akaratosabb! Ez nálunk olyan oda-vissza játszma mert még feleselni is elkezdett,épp most feszegeti a határait.Ezen minden gyereknek át kell esni,most tanulja meg meddig mehet el!Én már kezdek belerázódni,határozottabban kezelem a hisztijét is,ez már nagy szó nálam mert pár hónapja még szét tudtam volna durranni a dühtől a hisztirohamoknál!Minden gyereknél más válik be más a temperamentumuk ezt nekünk kell kitapasztalni!

Olyan sokat olvasok a tomoblásról, nálunk nem igazán volt ilyen nehéz, de ettől függetlenül nekem is kellett volna több türelmet szereznem valahonnan.

SZerintem is normális, ha az ember néha türelmetlen, hát emberből van, de valóban nagyon nagy lelkiismeretfurdalást tud okozni.

Én próbáltam arra gondolni, erősíteni magamat, hogy ezek nem olyan nagy dolgok, és örüljek annak a jónak, egészségnek stb. ami van. Tudatosan a jó dolgokra koncentrálni. NEkem a fáradtság okozta, meghát két pici volt, még ha nem is különösebben problémásak, de otthon lenni állandóan két picivel lenni, alig aludni, igen kimerítő.

Próbálj kikapcsolódni, kérni, elfogadni segítséget ha adatik, és gondolj a pozitívra, és arra, hogy őrült gyorsan felnőnek, és akkor meg hiányozni fog a közelségük. Jó tudom könnyű ezt írni, de mikor az ember benne van érzelmileg átéli egészen más. Akkor is tudatosan dolgozz magadon !

20 hós csak. És hiába érti hogy mit mondasz, azt nem érti hogy ha pl valami veszélyes és nem azt teszi amit mondasz, tehát nem fogad szót, az mivel járhat. Te meg persze hogy ideges leszel kicsit mert félted. Ha másban nem fogad szót, ugyanezért van. Nekem is 20 hósak az ikerfiaim, vannak hisztik, de nem kell velük törődni, mármint a hisztikkel. Abbamaradnak. Feszegetik a határokat? Meg kell szabni azokat. Pl tegnap az egyik fiam felmászott a tévé elé a polcra. Levettem, elmondtam nem szabad. Ezt játszottuk többször, bár akkor nem ment fel, csak odament és vigyorgott. Ilyenkor elhoztam. Mikor megint felment, beállítottam a sarokba (na 1 mp ig volt ott, hagytam is elmenni, de tudja hogy az a büntisarok, van egy 3,5 éves nővérük, aki néha oda kerül, ha olyat csinál). Mikor már többedszer vittem a sarokba (ehhez is türelem kell, de megéri), elkezdett ordítani. Mondtam neki lehet, nyugodtan. Akkor abbahagyta és ment játszani. :-)

Eltartott egy ideig, és biztosan meg fogja még próbálni, de hatott. Egyedül vagyok velük, kell fegyelmezni, de a kiabálás hidd el csak ront a helyzeten. Akkor inkább nevess egyet, szerintem azzal ugyanazt az eredményt fogod elérni, mint a kiabálással, vagyis semmit, de legalább ő is nevet, és talán kizökkenti.

Vagy tereld el a figyelmét, az az amit 99%ban beválik minden kicsinél.