Akiknek az oviban úgy viselkedett a gyereke, hogy csak az óvónővel volt egész nap, és nem játszik a társaival, mikor változott meg?

En is ilyen gyerek voltam. Igazabol akkor valtozott meg, amikor elso osztalyos lettem az altalanosban. De az a baratnom, akit 6 evesen ismertem meg, mai napig, 30 evesen is a baratnom, pedig mindkettonknek mar csaladja van.

Szerintem nem kell eroltetni. Biztos feloldodik majd egyszer es jatszani fog. Az ovoneni mondjuk segithet kulonbozo csapatjatekokkal (nem irtad hany eves)

Vagy pl:

rajzol 2-3 kislany, megfogja a tied kezet es odaviszi ot hogy "tudtatok h XY milyen jo kis nyuszikat tud rajzolni" az ovono marad egy kicsit, majd szepen lelep.

Én is szerény voltam, de ráadásul engem nem segített, hogy az óvónéni cukinak tartott és ha már nem akartam volna vele lenni is vitt magával mindenhova. Aztán ez változtatott meg, mert féltem mindig hogy most hova megyünk.

Majd alakkul ez a kisfiunk is mindig a (igaz kis tanárnéni) itt más a rendszer, de 4 éves korától járt ahova járt, és mindig ő volt a tanárnéni párja, mellette volt. De elkezdett nyílni egy idő után a gyerekek felé. Nála egyébként az váltotta ki, hogy elég okos, és jobban eltud beszélgetni a maga kis komoly dolgairól egy felnőttel, mint a gyerekekkel, mert őket még nem érdekelték ennyire komolyan azok a dolgok amik a fiamnak érdekes volt, tudni az összes autó nevét formáját, bezélni melyik a gyorsabb, bolygók nagyon izgatták. Még 5 évesen is szerénykedett, 6 évesen már jobban hozzászokott a gyerekekhez..

Az óvónéninek kell megtanítani a gyereket a gyerekekkel játszani, akár ha ő is odaül a csapatba, a gyerek mellé, majd kiszáll az óvónő egyre hosszabb időkre, mikor látja már, hogy a gyerek beleéli magát a játékba.

Valami ilyesmi taktikára megkérheted. De neki tudnia kellene. MIndenesetre ne aggódj, ez nem jelenti, hogy mindig ilyen marad !