Tényleg ez a normális?! Orvos kontra gyerek.

Bocsi, hosszú lesz, de ki kell írnom, mert különben robbanok.

A fiam 5 éves, pénteken elesett az oviban. Az óvónéni hívott, hogy röntgeneztessük meg, el is mentünk rögtön a közeli nagyvárosba, mert délutánra itt már minden bezárt.

Ott hosszú órákat ültünk sorba, a végeredmény az lett, hogy 3 orvos sem tudta eldönteni, hogy el van-e törve, az egyik szerint semmi baja, a másik szerint törött, a harmadik szerint meg vér gyűlt oda és majd felszívódik.

Kiegyeztek benne, hogy kapjon egy gipszsínt, de nem kapott, mert a gipszmester műtött, és újabb órák alatt sem sikerült végeznie, így szánalomból elküldtek, ne üljünk ott tovább.

Végül egy olyan leletet kaptunk, ami szerint be van gipszelve a jobb karja (a bal fáj, és gipszet sem kapott).

Ma kellett volna visszamenni kontrollra, de a tapasztalatok miatt csak a mi városunkba jöttünk, újrajártuk az egészet, hátha itt kapunk választ.

Hajlik, nincs eltörve, aludni is tud, a kedve is jó, de mivel a múltkor elmaradt, most csak kapja meg azt a gipszet, mert hát egy kicsit be van dagadva (pontosan 3 mm-rel nagyobb a bal könyöke, itthon megmértem).

Most ez komoly?! Mikor talán kéne, nem kapja meg, mikor meg már nem kéne, akkor igen?

Tényleg ez lenne az ésszerű eljárás és csak én vagyok túl negatív?

Megindokolni nem tudta az orvos, bár most legalább már biztosan tudjuk, hogy nincs eltörve...