Az óvónőknek el kell fogadniuk, hogy egy gyerek visszahúzódó, szerényebb természetű, vagy meg kell változtatniuk?

vannak határok. Ha csak kicsit visszahúzódó azzalnincsgond.de ha zárkózott, nem lehet kapcsolatba lépni vele,nem vesz részt a játékokban,akkor azzal foglalkozni kell,akár pszichológus segítségét is ki kell kérniük.

mindenkinek el kell fogadni.úgy ahogy mi felnőttek is mások vagyunk.az már más kérdés,hogy az ovónéni szereti e az ilyen gyerekeket,ez az ő mentalitásától is függ.van ahol nem nagyon örülnek az ilyen gyereknek,mert nem tucat.de ettől függetlenül,igenis el kell fogadnia,megváltoztatnia pedig nem kell és nem tudja.

Ez kb. olyan,mintha azt kérdeznéd,hogy a bal kezest át kell-e szoktatni jobb kézre?Természetesen el kell fogadni,és a saját tempójában foglalkozni vele.

Az én lányom nagyon visszahúzódó olyan környezetben, ami nem a sajátja (tehát otthon, családtagok). Az óvónénik egyébként imádják, mert nagyon aranyos tud lenni a kis csendességével. Próbálják belevonni a játékokba, több-kevesebb sikerrel, délelőtt inkább bevonható, délután azt mondja, hogy pl. nincs kedve homokozni, ilyenkor már leül a padra és vár engem. :) Mondta is tegnap az óvónéni, hogy igen, a lányomnál a délután már erről szól, az a szülőre várás időszaka. De elfogadják, olyankor szokta babusgatni az óvónő, ölbe veszi stb. 4 éves kislány anyukája.

Az óvónő (már ha olyan jó, mint a miénk) kihangsúlyozza, hogy el kell fogadni a gyereket olyannak, amilyen. Segíteni kell neki, önbizalmat kell adni neki, támogatni kell. Ennek hála kicsi lányom bent sokkal nyitottabb lett. Persze nem fog sosem kifordulni önmagából, de egy közösség része már.

Nem barátkozik, játszik a csoporttársaival? Mit csinál?