Hogyan működik az esti mese? A könyvek megszerettetése?

Nekünk anya pici baba korunktól mesélt valamit. Mondjuk eleinte ezek énekek, vagy rövid versek:)

Kb. 2-3 éves korunkban kezdtünk el mesét hallgatni. Akkor anyu addig mesélte, amíg le nem kezdett csukódni a szemünk. Akkor pl. énekelt valamit és másnap folyattat, úgyohogy nem maradtunk le a happy end-ről.:D

Este mi választottunk mesét, amikor nagyobbak voltunk, ezért nem éreztük kényszerítésnek. Aztán amikor nagyobbak lettünk anyu ajánlotta, hogy ő melyik könyveket szerette olvasni, és akkor azt megnéztük, hogy mi akarjuk -e:D

Na nálunk ez így volt, és én nagyon szeretek olvasni:DD

14L

Szerintem mindenki másképp csinálja. :)

Nálunk így volt/van: már egész pici baba korában lefekvés előtt meséltem neki rövid történeteket, amiket én találtam ki. Még nem nagyon érdekelte, de én élveztem. :D Aztán ahogy nőtt, és kaptunk könyveket, azokból kezdtem olvasni. Most 4 éves, imádja, ha olvasunk neki, enélkül nem hajlandó elaludni. :)

Én nagyon sok olyan mesét mesélek, amit én is szerettem, meg olyanokat is, amiket én nem is ismertem azelőtt.

"Hogyan lehet ezt csinálni, anélkül, hogy rákényszerítené az ember, és pont ezért utálná meg? "

Egyszerűen figyelni kell a gyerekre. Ha nem tetszik neki, azt jelezni fogja, és akkor nem kell neki azt a mesét mesélni, és akkor neme erőlteted rá.

"Elkezd a szülő mesélni és a gyermek nem hallja a mese végét mert elalszik? Lemarad a HappyEndről? :P "

Én ilyet még nem tapasztaltam, inkább csak filmekben szokott ilyen lenni. :D A gyerek még soha nem aludt el mesélés közben. Érdekli, ezért figyel. Még kérdezegtni is szokott, mikor vége.

Én is,és a gyerekeim is már a 7-8 hónapos korukban vettünk képeskönyvet,leporellókat,állatokról,növényekről. Ekkor még csak lapozgattuk,és ,mondtuk,hogy mi van a képen. Később olyan mesekönyveket,amikben volt rövid szöveg is. Ők nézték,mi olvastunk. Ahogy nőttek,lettek egyre hosszabbak a mesék. Ritkán aludtak el a mese vége előtt. De volt olyan is,hogy minden este ugyanazt a könyvet kérték.

Amikor már iskolába jártak,akkor is minden alkalomkor kaptak könyveket. Mindegyikük nagyon szereti a jó könyveket.

A másik,ami nagyon fontos: 3-4 évesen amíg játszottak,mi szakítottunk időt egy-egy könyv olvasására. Igaz,hogy nagy könyvtárunk volt és van. A jó példa ragadós.

Utolsónak nagyon igaza van a ragadós jó példával. Mi mindketten imádunk a férjemmel olvasni + a nagyszülők, testvérek, keresztszülők is. (Kicsit könyvmoly család vagyunk :) ) Egyrészt a lányunknak is mindig mutogattuk először a leporellókat, aztán a rövid szövegeset (most 3,5 , már ő "olvas" a kedvenc könyveiből), másrészt amíg játszott magában és nem igényelt minket, mi is olvastunk mellette. Én engedtem, hogy megfogdossa, lapozgassa a könyveimet már 7-8 hónaposan is, szerencsére nem is lett könyv tépkedős, max néha-néha a vehemens lapozásoknál szakad a lap, de ez nagyon ritka. Már az ő "könyvtára" is igen kiterjedt. Szóval reménykedem, hogy jól elültettük benne a könyv szeretetét, mert már születése előtt gyűjtöttem neki a pöttyös, csíkos könyveket :)

Barátnőméknél pont fordítva van. Se ő, se a férje, se egyikük családja sem olvasós, max 1-2 újság, szakkönyvek. Pont a minap mondta, hogy a 2 éves kisfiát sehogy se tudja lekötni a meseolvasás, könyv nézegetés. Akkor gondoltam magamban, hogy tényleg szülő adja a mintát.