Miért ilyen elutasító a családtagokkal? Dacos hisztis ha valamit szépen kérnek tőle, ez a korra jellemző vagy keményen kell fellépnem?

Én ilyenkor köszöntem helyettük, esetleg hozzátettem, hogy "magyar hangja T.A." Aztán egyszer csak észre vettem, hogy köszönnek maguktól.

Puszi adására vagy elfogadására pedig sose erőltettem egyik gyerekemet se. A teste az privát dolog, ha nem akarja, nincs puszi. Ha egy halk nemből is ért a mama, talán nem is jut el a gyerek a visításig.

Szerintem a rokonoktól épp olyan udvariatlan az erőszakos nyomulás, mint a gyerektől az elutasítás. Sőt, ők már felnőttek, nekik kéne több eszük legyen. (Bocs, a ti nagymamáitok biztos tapintatosak, csak nekem ugrottak be ilyen kellemetlen emlékeim.)

Szerintem nem véletlen, hogy 3 éves kor körül jön elő ez a probléma. Most kezd erősödni az éntudat, alakulnak a személyiség határai.

Nyugtasd meg a nagyikat, "nem szeret puszit adni" "másokkal is ilyen", és ne tulajdoníts nagy jelentőséget az egésznek.

Az én fiam 2 év körül olyan ügyesen köszöngetett. Bementünk pl boltba, és hangosan köszönt, hogy: Jó napot kívánok mindenkinek! Kifelé pedig: Viszont látásra mindenkinek!

Ahogy közeledtünk a 3 éves korhoz, egyre visszahúzódóbb lett. Noszogatni kellett, hogy köszönjön. Néha hajlandó is, de van, amikor mögém bújik. Az oviban az óvónéniknek is eleinte köszönt, aztán valahogy "elfelejtett" köszönni Nekik is. Noszogatásra sem volt hajlandó köszönni. Az óvónénivel beszéltem is emiatt, hogy mitől lehet, hiszen régebben olyan szépen köszöngetett mindenkinek. Mondta az óvónéni, hogy ez a korra jellemző sajátosság (ahogy Te is sejted). Kissé ciki számomra is.

A nagyszülőknek azért szokott köszönni, de puszit nem ad, legfeljebb dob nekik. Néha, egy-egy óvatlan pillanatában elkapják, és jól megpuszilgatják. Szinte fel sem tűnik Neki. Amúgy a családom nem egy puszilgatós, de bevallom, nem is hiányzik.

Én nem erőltetném a puszi adást. Olyan erőszakos dolog.