Egyedül elalvós kérdés - hogyan tovább?

Kislányom decemberben volt 2,5 éves. Mint minden gyerkőcnek, neki is rengeteget változtak az elalvási szokásai babakorától kezdve. Volt több periódus is, amikor otthagytam és egyedül aludt el, az utolsó ilyennek másfél évesen lett vége mikor visszamentem dolgozni.

Azóta úgy aludt el, hogy ott ülök az ágya mellett, simizem a hátát, vagy fognom kell a kezét. Az utóbbi hetekben ez már nagyon megterhelő volt, mert a korábbi 5-10 perccel ellentétben már legalább negyven percig kellett az ágya mellett ülnöm, ami alatt elgémberedek teljesen, elfáradok,nem haladok a még meglévő dolgaimmal stb.

Pénteken egy óra ücsörgés után meguntam a banánt, felpattantam és kijöttem, mondván, ő már nagylány, ha kellek, a másik szobában vagyok. Gondolom fáradt volt már, így elaludt hamar.

Szombat-vasárnap sem volt gond az otthagyással, mert vendégség miatt nem aludt ebéd után, este mindkét nap két perc alatt kidőlt. Úgyhogy ma volt az első "éles bevetés". Hát. Vegyesek az érzelmeim. Mosolyogva köszönt el, büszke volt magára, hogy nagylány, és egyedül alszik el. De hallottam, ahogy csendben szipog, miután kijöttem... de nem szólított, elaludt hamar.

Kicsit rosszul érzemmost magam. Folytassam tovább? Vagy üljek vissza megint órákra? Éjjeli fénye van. Nem értem, miért sírdogált, két perccel azután, hogy mosolyogva integetett nekem, ahogy jöttem ki.

Éjjeli fénye van, ajtaja nyitva, ha akar, kijöhet.