Hogyan élitek meg nagyon nyitott gyermeketek viselkedését?

Nekem az unokahúgom ilyen típusú, nekem két szégyellős fiam van. Imádom, tünemény, de hozott már olyan helyzetbe, hogy sétáltunk az utcán meglátott egy cicát beszaladni egy kapu alatt, kiszúrta, hogy van ott egy néni, majd szó szerint ez a párbeszéd következett:

-Sia néni! Hogy hívnak!

_Szia. XY néni, és téged?

- ...vagyok. Bemehetek hozzád, beviszel?

Utána kiderült, hogy a cicát akarta megnézni, de a néni elég rosszallóan nézett rám.

Szia,

Ismerős helyzet csak fiú változatban :) Nálunk nem Nekünk kellemetlen, hanem azt veszem észre, hogy másoknak az sokszor...

Mi ilyennek szoktuk meg, Ő ilyen jellem és nem tulajdonítunk ennek nagy jelentőséget. Persze ahogy nő igyekszem elmaygarázni, hogy nem illik megkérdezni, hogy hol voltál, kivel beszéltél, stb.

Szerencsére azért a többségnek aranyos, hogy ilyen és legalább felvidítja a várakozást a postán vagy a hivatalokban :)

Ági

Az én fiam is ilyen, többször hozott már zavarba, de szégyellni még nem szégyelltem.. ő ilyen. Ha valakinek nem tetszik, az nem is áll le vele bájologni, amit a fiam zokon is vesz és kommentálja pl "Nem hallotta a néni, hogy köszöntem. Vagy csak nem akar nekem köszönni" "Néninek rossz a kedve, nem is mosolyog" stb...

Legutóbbi húzása az volt a fiamnak, mikor jöttek a vízszerelők a konyhába (ami elég szűkös hely), bent állta két szerelő + Apa ez már elég volt ahhoz, hogy be sem láttunk az ajtón.... na de jött a fiam és kérdezte "Bácsi kérsz kukit??" ... A szerelő nem válaszolt... mire fiam "A bácsi nem szereti a kukit" ... Öööö szóval a nassolni való kukacról volt szó. :) A végén végül elfogadta a bácsi is. :)