Van itt olyan anya, akit olyan ember, aki nem zárhat ki az életéből, képes teljesen elbizonytalanítani abban, hogy jó anya-e, és képes kétségeket kelteni benne, még arra vonatkozóan is, hogy a gyermeke valóban épp és egészséges-e?

Szia! Persze! Szerintem minden embernek van ilyen az életében, csak van, aki könnyebben kezeli, van aki nehezebben. Én is az utóbbi csoporthoz tartozom. Állandóan görcs van a gyomromban, ha az Anyukám vagy az Anyósom érkezik látogatóba. Pedig előbbit már megszokhattam volna, mert egész életemben mindent rosszul csináltam és csinálok szerinte. Utóbbi viszont egy nagyon kedves, imádnivaló ember, mégis néha pengeként metsz a szívembe, ha megjegyez valamit, talán pont azért, mert olyan, amilyen. Ő mindent feláldozott a gyerekeiért, én imádom a Lányomat, de például annak nem vagyok híve, hogy köztünk aludjon. Persze jönnek a kegyetlen megjegyzések erre. Vagy ha például sír a Kicsi, akkor kijelenti, hogy csak ölelni és szeretni kéne és nem sírna. És bele se gondol, hogy ez hogy hangzik....

Anyuval összeveszek bármin, de Anyóst nem osztom ki, csak ha már nagyon tele a bugyrom. De annak meg sértődés a vége és persze még nekem van lelkiismeret furdalásom!

Szóval fel a fejjel, szerintem jó megoldás nincs. Sajnos tűrni kell!

Hidd el, mindenkit érnek ilyen beszólások, leszólások, csak valaki felveszi, valaki nem.

Én is felvettem eleinte, de már elengedem a fülem mellett.

Nálunk is férjem családjával van ilyen, a következő miatt: a gyerekkel kéthetente találkoznak, amikor kisebb volt, erőszakosan akartak vele babázni, félt tőlük a gyerek, már másfél éves, de apósomat a mai napig (szinte kijelenthetem, hogy) nem szereti, pedig a nagyapja. Ő szereti a gyereket, de baba korában mindig csesztette, kivette a kezemből, most meg már a gyerek nem akar odamenni hozzá. Sógornőm nem játszik vele, csak állandóan rászól, hogy "ne nyafogj", meg "miért kiabálsz??" (amikor jókedvében sikongat egyet a gyerek).

És a közös rokonoktól mit hallok? Hogy hallották a Jucikáéktól (nevezzük így anyósomék családját), hogy a fiam milyen hisztis és milyen anyás, és senkit nem szeret csak engem, mert akar hozzájuk odamenni.

A valódi helyzet: anyámékat imádja, közös barátainkat imádja, dédimamáját imádja. Babatornán közvetlen, barátkozós, minden szomszédnak integet, mosolyog, és persze, mint minden gyerek, ha éhes, álmos, vagy cseszegetik, sír. No a férjem családja persze nem ismeri el, hogy a gyerek azért távolságtartó velük, ahogy viselkedtek vele amikor pici volt, sógornőm meg azt hiszi, minden gyerek angol kis lord-ként jön világra, aki sosem sír, késsel-villával eszik és udvariasan ül egy széken és hagyja a felnőtteket beszélgetni.

Neki ugyanis minden gyerek hisztis és rossz és kiabálós.

Mi is mindig kéthetente vasárnap megyünk apósékhoz, nekem sem kedvenc programom, de a beszólások nem érdekelnek már. Persze megvédem a gyereket (legutóbb sógornőm megint rászólt hogy ne hisztizzen már a gyerek....holott a fiam azt jelezte, hogy menjek át vele a szobába játszani....megmagyaráztam a gyereknek, hogy most nem megyek kicsim, vendégség van. Sógornőm meg azt hitte, hogy ha felnőtt társaság van, a fiam bekussol és eljátszik az egyik sarokban, hogy ne zavarja a felnőtteket................................és persze ilyenkor nekem kéne szarnak éreznem magam, amiért nem neveltem meg rendesen. Tiszta vicc)

Egyébként légy határozott: mondd meg anyósodnak a kéretlen tanácsaira, hogy:

"köszi, de én nem így csinálom."

Én ezt csináltam, amikor beleszóltak anno mindenbe. Használ, mert már egyáltalán nem csinálják :)) Ennyit elértünk, hogy ez már nincs, sőt, már félve ad tanácsot, kéthavonta. Mert tudja, hogyha nem kérdezek, az azt jelenti, hogy nem kell okoskodás. Após mániája volt, hogy hagyjuk sírni. Amikor sírt a gyerek, felvettem, ő mindig rámszólt, hogy ne....egyszer előfordult, hogy rátette a kezét a vállamra, visszanyomott a székre, és közölte, hogy NE VEDD FEL. Na, ott és akkor volt az utolsó ilyen. Felálltam, és megmondtam: Én MINDIG fel fogom venni, ha sír.

Azóta meg sem próbált belepofázni semmibe :)

Van, üdv, kedves hason cipőjű anyuka!

Mit tegyél? Nyugodj meg. Én a sógornőmmel voltam így, akinek 2 az enyémnél idősebb gyerkőce is van, és hát ő sem az a kategória, akinek azt mondhatod, hogy menj a p...-be, mikor elkezdi magasztalni a tökéletes gyerekeit, a te elmaradott gyerekedhez képest!

Én részemről türelmes voltam egy igen hosszú ideig, kb 1,5 év, aztán betelt a pohár és elmagyaráztam neki, hogy nem a gyerekeink között vannak oltári különbségek, mert három ügyes, okos, értelmes gyerkőcről beszélünk, hanem közte és köztem, mi vagyunk azok, akik teljesen más típusúak vagyunk, és más elképzeléseink vannak a gyerekek helyes útjáról, de mindketten azért küzdünk, mert a gyerekeinknek a legjobbat akarjuk, csak más módon kívánjuk ezt elérni és ehhez meg is van minden jogunk. Közben mindketten hibázunk majd ez biztos, ő is, de ezért csak magunknak, am ásiknak nem róhatunk fel semmit, És elmondtam azt is neki, hogy nem kérem, hogy ismerje el, vagy értse meg az én elveim, de azt követelem, hogy tartsa tiszteletbe hogy én így csinálom és enki ehez nincs köze. Legyél vele tisztába, ha más az értékrendetek, és az életfelfogásotok, akkor sosem fogja tökéletesnek látni a gyereked, mert mindig magához és az ő értékrendjéhez méri majd, amiket a te gyereked nem fog hordozni. Neked viszont nem lehetnek kétségeid a gyerekeddel szemben, éás ha támadják sem szabad elbizonytalanodnod. Ha csipkedik mögé kell állnod és az mondanod, hogy állj, nem bamba a gyerekem, csak azért mert pl. még nem indult el, a tiéd meg már járt ekkor, teljesen rendben van a gyerekem, és kérlek ne bántsd őt, mert nincs rá semmi okod! És nyugodtan adj egy puszit a gyerkőcödnek, vagy simogasd meg ebben a helyzetben, mert ilyenkor a gyerek nem tudja, hogy mi történik, de azt érzi, hogy ő a rossz, mert a mama vagy a néni hangsúlya, nézése ezt sejteti, hogy ő kevés, anya pedig ideges és feszült,és azt gondolja, hogy jó akkor jobb hameglapulok, naná hogy nem fog elindulna, vagy mondani vlamit, vagy tenni valamit. És belekerül egy ördögi körbe, mert szegény ül rémülten, bambán. Szóval stop az idegeknek, és azért mert rokon, azért a gyerek az első!

Jajj, nálunk is állandóan versenyeztetik a gyerekeket. Kisfiam uncsitesója pár hónappal idősebb, de ha kibújt két újabb foga, anyósék már telefonáltak, hogy az én fiamnak nem bújt még ki? Mert a Petikének már ennyi van......

Aztán amikor a másik gyerkőc elkezdett szavakat mondani, ismét jött a telefon: a miénk még mindig nem mond semmit? Mert Petike már igen!

És ez a mai napig megy.....megtanítanak pár szót a másik gyereknek, és amikor visszük az enyémet hozzájuk, akkor elkezdik mondogatni a fiamnak a szavakat. A fiam nem mondja őket, mert ő még nem beszél. Erre kérdezgetik TŐLE: "Hát te nem mondod? Tényleg nem? Pedig Petike már mondja!"

Eszem megáll ezen is :)

4.

Hm :) Én elengedem a fülem mellett, így nincs értelme ilyeneket mondaniuk, mert látják, hogy lesz*rom, mit mondanak, úgyis úgy csinálom, ahogy én jónak látom.

Ha mond vmit, és nem bírod esetleg kommentálhatod, hogy "Igen, van aki úgy csinálja, ahogy mondani tetszik. " És kész. Csinálod ettől függetlenül, ahogy te gondolod.

Nem szabad az ilyenekkel foglalkozni, bár tudom nagyon jól, fölöttébb idegesítő.

pl. nálunk a nagypapa tömné mindennel a gyereket, én meg mondom "Nem, még nem ehet süteményt, majd amúgy is almával fogom kezdeni a hozzátáplálást." (Mert szerinte 3 hónaposan már a süteményt kívánta....:D)

Persze ha hozzáfűzi, hogy "Ó, mert mi baja lesz tőle" Akkor azt mondom: "Nem tudom, de nem is szeretném megtapasztalni."

Szépen, nyugodtan el lehet mondani, ha nagyon kikívánkozik belőled, de sztem az a legjobb, ha elengeded a füled mellett. (amit tudsz:)