Kipróbáltad már Ranschburg Jenő hisztikezelő módszerét?

Én is szoktam csinálni, nagyon jól bevált!!!!

2,5 éves múlt a fiam, és már lassan 1 éve tart az "erőpróba". :-) Igaza van Ranschburgnak, nincs semmi,amitől egy ilyen korú jobban megijedne, mint hogy egyedül marad. Ez az érzés kizökkenti a hisztijéből.

hiszti... most, hogy harmadik gyerekem 1 éves (a másik kettő 3 és 5), már egészen másként kezelem. ahogy szerintem a kérdező is fogja tenni... amikor eljön az ideje. Ha az ember kicsit hátralép, és megnézi saját mindennapjait. Amikor néha nem jön össze semmi jól, minden borul, törik, mindenki hülye és értetlen... és ilyenkor mi is könnyen felcsattanunk (pedig felnőttek és tudatos felnőttek vagyunk, akik tudjuk kontrollálni magunkat és tudjuk mi az hogy "viselkedés" meg "szocializáció"... képzeld magad a kicsi helyébe. Hisztis, mert megijed az érzéseitől... mert kétségbeesett és nem látja a kiutat, úgy érzi, őt nem szeretik, nem fogadják el csak azért, mert nem teljesítik, amit kér... ŐT vonod kétségbe... képzeld csak magad az ő helyébe... Empátia.

Nálunk is vannak hisztirohamok - 5 és 3 évesnél egyaránt. De valahogy nekem ez a láthatatlan dolog inkább agresszió-elnyomó... dolgokat elfolytó irányba neveli a gyereket. "Ha gond van, ne mondd, ne mutasd ki..." Kinek jó ez? Az orvosoknak mindenesetre jó, mert több stressz-beteget kezelhetnek.

Próbáljatok meg azon elgondolkodni inkább, "kire ütött ez a gyerek"... és elbeszélgetni az illetővel, hogy neki mi esne jól, ha ideges lenne. Mitől nyugodna meg. Lányom olyan, mint anyukám. Őt hagyni kell, ha ideges. Fiam az ellenkezője. Ő sokkot kap, ha nem törődnek vele. Őt babusgatni kell, ha ideges... Próbáljátok ki ezt a nem-Ranschburg módszert is. Én nem olvastam sehol, csak lassan az évek során jutottam el ide.

Igen, végülis van benne valami, amit az előző ír.

Meg egy okosabb gyerek úgyis rájön nagyon hamar, hogy ilyen nincs, hogy hirtelen nem látják. Először még meglepődik a sokktól, hogy tényleg ilyen megtörténhet, de a második, harmadik esetnél nem hiszem, hogy beveszi. Egy perce még látta az anyja, aztán hirtelen nem, ha meg nincs hiszti, újra látja. Úgyis rájön hamar, hogy átverés.

Mint nem-pszichológus, csak anya mondom, hogy NEM LEHET a "hiszti" szót mindenre rásütni. Az egyik ember azt mondja, hiszti, az anya tudja, hogy a gyerek csupán fáradt / rossz napja volt / szomorú / féltékeny / éhes /.... stb. VAGY TÉNYLEG CSAK figyelemfelkeltés céljából hisztizik.

Hihetetlen, emberek (főként járókelők, nézelődők, katasztrófaturisták) milyen gyorsan tudnak tökéletes diagnózist adni egy hisztire.

Tudom, Ranschburg Jenő nagy név és vannak jó meglátásai. De én inkább Vekerdy Tamás hívő vagyok. Másik szakember, másfajta hozzáállás... Az én módszeremet (a "gondolkodj el hogy kire ütött a gyerek" ) saját magam dolgoztam ki. Lehet, hogy unortodox, de van benne logika. És empátia.

És mindezt azért írom, mert mindhárom gyerekem más és más okokból szokta ugyanazt a "tünetegyüttest" produkálni, amit mindenki más HISZTInek hív....

A fiam, ha éhes vagy fáradt... vagy szomorú... A lányom, ha bal lábbal kelt fel... A kicsi, ha álmos... De volt időszak, amikor a fiam a szomjúságtól tudott így kiborulni. És voltak harapós periódusai. Aztán elmúlt.