Mit tehetek, hogy leszoktassam a verekedésről?

Ha dühből üt, arról mindenképp le kell szoktatni. Nálunk is volt hasonló (remélem, beszélhetek már róla múlt időben), mi ilyenkor tényleg nagyon határozottan, "keményen" rászóltunk, hogy ez tilos, pedig amúgy vajszívűek vagyunk mind a ketten. :) Sőt, szégyen-e vagy nem, én párszor a lelki terrorhoz folyamodtam, és ha ilyet csinált, otthagytam. Ő meg persze jött utánam, sírt nagyon. Talán 2-3-szor volt ilyen, azóta nem csinálja.

Tudom, meg lehet ideologizálni, hogy ettől lelki sérült lesz, és biztos vannak jobb módszerek is, de a szülő megütése akkor is szigorúan tilos, és ezt jobb minél előbb tudatosítani.

igen, szerintem ez ösztönös dolog, mert még nagyon kicsi, fejletlen az idegrendszere, és ha dühös, agresszív lesz nem tudja még kontrollálni, ahogy mi, és így fejezi ki (állítólag 4 éves korig nincs bennünk szándékosság, tehát nem azért teszi, hogy neked fájjon)

az enyém is ezt csinálta, sőt ő a harapással kezdte, meg a csipkedéssel, húú nagyon tudott fájni, és hiába mondtunk bármit nem igazán hatott, talán még az jött be leginkább hogy nem vettünk róla tudomást

egy idő után elhagyta ezt, meg már a verekedést is kezdi elhagyni, most inkább már a saját fejét csapja meg ha bedühödik :(

nálunk sem látott verekedést, meg a TV-ben sem, szóval szerintem ez életkori sajátosság