Hogyan szoktassam le 21 hónapos kisfiamat a verekedésről? Vajon miért csinálja? Más ilyen helyzetben?

Az oké, hogy apa nem üti anyát, sem forditva:) tehát konkrét verekedést nem lát. De mégis megteszi. Egyrészt,mert ideges, ingerült valami miatt, lehet ennek konkrét oka, mert anya valamit nem enged, ezért dühében egy jót rádcsap.Mert még pici ahhoz,hogy tudja magát kontrollálni és a dühét máshogy levezetni. Mi felnőttek is van,hogy legszivesebben szájon vágnánk a vitapartnerünket, de ugye ezt felnőtt korban már ritkán engedhetjük meg magunknak:) tehát szerintem meg kell tanitani arra,hogy a feszültségét ne igy vezesse le, ne másokon. és ezt sokat kell hangoztatni. Egyszerű magyarázatokkal: ha ütni próbál, legugolsz az ő szintjére, közel hajolsz hozzá,megfogod mindkét karját erősen és a szemébe nézve, határozott hangon mondod a mondandód,ami legyen rövid, lényegretörő és (az én tapasztalatom szerint) mindig ugyanaz. Tehát pl: Ne üsd meg anyát, nem szabad,mert fáj és nagyon haragszom érte! Kb mindig ugyanezt mondtam és csináltam. Egyszercsak értelmileg érett lett ahhoz,hogy felfogja és befejezze ezt a tipusu viselkedést. Azonnal érzelmi megvonást alkalmaztam ilyenkor, tehát némi szeretet megvonást érzett rajtam, ezért kezdte felfogni a súlyát. egyéb büntetés egy ekkora gyereknek felesleges, pl állj a sarokba, ülj le ide egy percre,stb,,, később már igen,de még kicsi.

Egy ekkora gyereknél kell,hogy működjön a figyelem elterelés, illetve tudnod kell,hogy milyen esetben kezd verekedni, és ezeket az eseteket kerülni kell. Ha minden ok nélkül odamegy és belédrúg, na az már más kérdés....

Fiam kb másfél éves korától jópár hónapig verekedett (megütütt engem, kisebb gyerekek arcába mászott, karmolt, sőt megpróbált harapni is).

Ez egyrészt életkori sajátosság, kinél erőteljesebb, kinél enyhébb. (Ezzel könnyű hatást elérni, figyelmet irányítani, olyan mint egy gomb)

Másrészt lehet h a frusztráció az oka, vagy erre ráerősít. Ez sokminden miatt lehet, neked kell rájönni, mi az. Ha nem beszél, akkor lehet h amiatt türelmetlenebb, ha van vami változás a családban, az is lehet az oka. Vagy túl sok inger éri (fiam pl érzékenyen reagálja le, ha sokszor-sokan úgymond behatolnak az intim szférájába, ha a játszótéren vagy játszóházban figyelnem kell erre)

A mi dolgunk h megtanítsuk kezelni az érzelmeit, pl én bíztatom, hogy játszon másokkal, ne ijedjen meg, és ha vki a közelébe ér, akkor inkább simizze meg a vállát. most két éves, és eszébe sem jut ütni, mindenkivel nagyon édesen viselkedik.

Ha viszont undokul vislekedik, mert pl már elfáradt, akkor ki kell emelni a környezetéből. Egyszer pl babafoglalkozásról hazavittem. Kétszer rászóltam, hogy ne lökdösőjön, nyugodtan, higgadtan és mondtam, hogy ha még egyszer megteszi, haza kell menni, mert itt nem lehet így viselkedni. És hát elvittem, soha többet nem fordult elő ilyen.

Légy vele türelmes, megéri. Gyerekközösségbe pedig igenis érdemes vinni, mert ott tanulja meg hogy kell ilyen helyen viselkedni.