Okos szülőnek buta gyereke. Nagy csalódás vajon a szülő (k) számára?

Én értem mit akart írni az utolsó előtti, és egyet is értek vele. Én pl. tudom magamról, hogy okos vagyok, de azt is, hogy nem értek mindenhez, és számtalan ember van, akik más dolgokat ezerszer jobban tudnak nálam.

Szerintem az nem a butaság jele, ha valaki valamihez nem ért, inkább az a butaság, ha valaki emiatt ostobának tart egy másik embert.

Főleg, mivel nem is vagyunk egyformák. Én pl. olyan típusú ember vagyok, akit ezerféle dolog érdekel, mindenbe belekapok, hogy képben legyek, így nagyon sok mindenhez hozzá tudok szólni, sok mindenre van rálátásom.

A párom ellenkezőleg, ő a saját szakmájában megfoghatatlanul okos, kiváló szakember, de nem érdekli más ezen kívül, így egy csomó mindenhez nem is ért. De ettől ő nem butább nálam. És én sem vagyok amiatt butább, mert nem tudom az ő szakmáját olyan mélységig, mint ő.

Csak nem vagyunk egyformák.

Édesapám gépészmérnök, édesanyám vegyész, én bölcsész (tanár) lettem, igen, utáltam a matekot, nem is ment, mégis lettem valaki, mert a tudásvágy bennem is megvolt, diploma után PhD és posztgrad képzések. Sokra vittem, karrierem lett.

Szerinted én okos szülők buta gyereke vagyok?

Nem tudom, hogy ez másoknál hogy van, de pl. nekem mindkét szülőm diplomás (tanárok), meg úgy általában véve majdnem minden rokonom. Most engem ide ne vegyünk bele, én sokat linkeskedtem tini koromban, aztán végül mégis egyetemre mentem, de amikor tojtam az egészre, akkor sem mondanám, hogy műveletlen lettem volna, ami érdekelt, azzal sokat foglalkoztam, bár szegény szüleimnek okoztam néhány ősz hajszálat.

A lényeg, amit ki akartam hozni ebből, hogy az öcsém viszont sosem volt valami túl jó tanuló. Nem buta ő sem, sőt, iszonyú logikusan tud gondolkodni, viszont a tanulás nem az erőssége, van is valami figyelemzavara azt hiszem. De a szüleimen sosem láttam, hogy szégyellték volna, sőt mindig büszkék voltak öcsémre is. Akkor is, ha neki érettségije sem lett, "csak" szakmája. Az elméleti részét annak is elég nehezen tanulta meg, viszont a gyakorlati részében nagyon profi.

Én nagyon értékelem a szüleinkben, hogy mindig annyit vártak el tőlünk, amire tényleg képesek is voltunk, de azt viszont ténylegesen megkövetelték (na jó, az én esetemben ez nem ment olyan könnyen), és mindkettőnket próbáltak olyan dolgok felé terelni, amikben jók voltunk.

Szerintem fordítva sokkal nagyobb csalódás.Rosszabb helyzet,ha buta szülőknek okos gyereke születik.

Az okos szülő még mindig tud segíteni a buta gyerekének,de ha buták a szüleid,mint a föld,akkor egyedül vagy a világban és hátránnyal indulsz még ha okos is vagy....

Amúgy a tanult és az okos az nem ugyanaz.

Sok tanult,de buta ember van.