Ötlet, megoldás erre a másnak esetleg bagatell dologra?

A fő probléma, hogy gyerek korom óta képtelen vagyok a hányást elfogadni, elviselni, átélni és mást látni egyaránt.

A gyermekeim eddig nem sokszor hánytak, de akkor mindig pánikrohamot kaptam. Szerencsére volt segítségem mindig, tudják, hogy milyen viszonyom van a dologhoz. Viszont, én már nagyon unom, és szégyellem magam emiatt, de egyszerűen amikor hányt a gyerek, olyan pánikrohamom lett most is, hogy megszólalni nem tudtam, remegtem, minden bajom volt. Reggel óta egy falatot nem tudtam enni. Más nem érti, hogy miért van ez, de nagyon kellemetlen. Persze, tudom, hogy a gyereknek ilyenkor szüksége van rám, de nem megy:( Amúgy minden egyéb téren ellátom őket, bármi egyéb gondjuk bajuk van, semmi bajom nem lesz, rendesen ápolom, gondozom őket. De ha hányás van, akkor nekem végem. Lehü..éző, otromba válaszokra nem vagyok kiváncsi, valami megoldást szeretnék, mert 32 év alatt nem sikerült legyőznöm ezt a rossz érzést.

Nem tudom, nem e közrejátszik az a félelmem, hogy én is hányni fogok, én is elkapom a vírust, mert sajnos rossz emlékeim vannak ilyen téren is, hisz nem egyszer kerültem már kórházba ilyen entero vírusok miatt.

Esküszöm, a gyereknek meg sem kottyanik a hányás, nem csinál belőle nagy ügyet, én meg egyből bestresszelek, az ájulás kerülget, szólni nem tudok, remegek, stb...

Esetleg más hasonló helyzetben? Mi segített?