Ötlet, megoldás erre a másnak esetleg bagatell dologra?
A fő probléma, hogy gyerek korom óta képtelen vagyok a hányást elfogadni, elviselni, átélni és mást látni egyaránt.
A gyermekeim eddig nem sokszor hánytak, de akkor mindig pánikrohamot kaptam. Szerencsére volt segítségem mindig, tudják, hogy milyen viszonyom van a dologhoz. Viszont, én már nagyon unom, és szégyellem magam emiatt, de egyszerűen amikor hányt a gyerek, olyan pánikrohamom lett most is, hogy megszólalni nem tudtam, remegtem, minden bajom volt. Reggel óta egy falatot nem tudtam enni. Más nem érti, hogy miért van ez, de nagyon kellemetlen. Persze, tudom, hogy a gyereknek ilyenkor szüksége van rám, de nem megy:( Amúgy minden egyéb téren ellátom őket, bármi egyéb gondjuk bajuk van, semmi bajom nem lesz, rendesen ápolom, gondozom őket. De ha hányás van, akkor nekem végem. Lehü..éző, otromba válaszokra nem vagyok kiváncsi, valami megoldást szeretnék, mert 32 év alatt nem sikerült legyőznöm ezt a rossz érzést.
Nem tudom, nem e közrejátszik az a félelmem, hogy én is hányni fogok, én is elkapom a vírust, mert sajnos rossz emlékeim vannak ilyen téren is, hisz nem egyszer kerültem már kórházba ilyen entero vírusok miatt.
Esküszöm, a gyereknek meg sem kottyanik a hányás, nem csinál belőle nagy ügyet, én meg egyből bestresszelek, az ájulás kerülget, szólni nem tudok, remegek, stb...
Esetleg más hasonló helyzetben? Mi segített?
válasza: válasza:Nálunk az a jelszó, hogy előbb ellátni a sebet, törött végtagot, aztán szabad elájulni!
:)
Gyors pánikroham csillapításra vegyél egy mély levegőt, szoríts a szádra egy zacskót és fújd bele a levegőt, majd néhányszor szívd vissza és fújd bele megint. A saját kibocsájtott széndioxidodat visszalélegezve kicsit lelassulsz...
válasza: válasza:Ez nem normális, mindenképpen keress meg egy jó pszichológust, aki segit kikeveredni ebböl. A pánikrohamokat ha nem tanulod meg kezelni, akkor sokkal nagyobb bajok lesznek belöle idövel. (A legtöbb esetben ha megtalalálják az okát a rohamoknak, akkor célzott terápiával meg lehet szüntetni a rohamokat.)
De a gyereked érdekében is kezeltetni kell, mert különben ö is ezt a mintát fogja megtanulni és késöbb követni.
válasza:Kedves utolsó!
Sajnálom, és átérzem. Ugyanígy vagyok én is, csak nem a vértől. Nálad a megrázáson kívül használt más? Vagy nem próbáltál valami más megoldást?
válasza:Nekem anyukám volt ilyen. Illetve még most is, csak már felnőttek vagyunk. Mindent mindig kibírt, megtett értünk, de a hányást egyszerűen nem bírta. Az mindig apukám feladata volt. Mondjuk pánikrohamról nála nem tudok.
Sajnos jó tanácsom nincs, csak annyi vigasz, hogy bátyám és én is épségben felnőttünk. És nem örököltük ezt a dolgot.
Én sem szeretem a hányást (ki szeretné?), de ha a lányaim hánynak, simán feltakarítom.
válasza: válasza:Nálam a hányás volt az egyetlen, amit nem tudtam elviselni. Iszonyú rosszullét fogott el még a gondolatától is, hogy esetleg fel kell takarítanom. Sokáig szerencsém volt, mert a gyerekeim kizárólag akkor hánytak, ha volt otthon rajtam kívül más is. Aztán megszakadt a sikerszériám:) Egyszerre kapta el a fosós-hányós vírust mindhárom gyerek, és csak én voltam otthon. Először jött a pánik, aztán muszáj volt csinálni valamit. A második kupac után már nem raktam mellé a magamét, és valahogy túlestünk azon a napon.
Hogy lehet uralni? Hát csinálni kell és nem nagyon szabad közben gondolkodni.
Nem mondom, hogy most már gond nélkül megy, és ha itthon van apa, akkor az Ő reszortja, de már nem szoktam kétségbe esni.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!