Javult vagy romlott gyermeketek viselkedése, szokásai, étvágya, tudása amióta óvodás?

Szia! Az én fiam is bújós-érzelmes gyermek, ezen az ovi sem változtatott (nyilván). Inkább nagyobb lányokkal barátkozik ott (vegyes csoportba jár), nem azért mert nyámnyila lenne, de nem az a folyton harcolós típus, mint a legtöbb kisfiú. Érdekes, hogy pl. az sem volt nála, amit itt írtak egy másik témában, hogy a fiúknál szokás lesz az oviban tanult „csúnya” szavak ordibálása. Inkább azt mondanám, ami rossz szookást az oviban/amiatt felvett, azt ott is „kamatoztatja”. :)

Összességében nem érzem, hogy változott volna kifejezetten az ovi miatt.

Az első hetekben hazahozott néhány olyan magatartásformát, ami nem nagyon tetszett és óhatatlanul megtanul egy-két nem túl kívánatos kifejezést, sajnos egymástól eltanulják a gyerekek. De mivel a lányom is nagyon kis szeretgetős, bújós, értelmes gyerek, nem volt túl nehéz elmagyarázni, hogy néhány dolgot miért nem szabad. Gyorsan megértette, azóta nincs gond.

Evése jobb lett, nem egy nagyevő, de a többi gyerek között olykor megjön az étvágya és olyasmit is megkóstol, amit itthon hiába próbáltam adni neki. :-)

Naponta új versekkel, mondókákkal jön haza, plusz amit itthon tanul (mert elég sokat foglalkozunk ilyesmivel), így lassan két lábon járó mondóka- és versgyűjtemény lesz belőle. :-))

Kézműveskedésben nem látok változást, mivel én magam is szeretek itthon kreatívkodni, így ő is pici kora óta sok mindent kipróbált velem együtt, az ovi ebből a szempontból nem hozott nagy változást.

Ő volt előtte bölcsis is, de az oviban határozottan javult a viselkedése. Illetve mostanra látom, hogy van változás szeptember óta. Mondjuk szerintem ez egyszerűen annak is betudható, hogy nagyobb lett, komolyodott, de nem vitatom, hogy nagyon jó óvónénijei vannak.

Az étvágya változatlanul szuper, csak engem tüntet ki azzal, hogy nem eszi meg amit főztem. (Pedig mindenki más szerint jól főzök.)

Rossz szokás, amit hazahozott, az jópár csúnya szó, de azt hiszem, ez elkerülhetetlen, emlékszem, én is oviban tanultam meg a legcifrább káromkodásokat. Ilyenkor elmondom neki, hogy nem szabad így beszélni, okos gyerek nem mond ilyet, ha nem akarja, hogy butának higgyék, de nem kerítek túl nagy feneket a dolognak, mert ha látja, hogy ettől ideges leszek, csak méginkább mondja.