Hogyan segíthetnék a szorongó gyermekemnek az oviban?

azért mert a te gyereked nem akar a csoport középpontja lenni, még nem biztos hogy szorong.

a szorongás mögött családi probléma állhat, akkor gondold végig miért is szorong, miért is fél, mi a baj a családba, pl ti veszekedtek sokat, vagy egyéb rossz élmények otthon.

szerintem ha az ovonéni jónak tartja akkor semmi gond nincs. az ovonénik inkább mindenért szolnak.

szerintem csak nem akar középpont lenni és ilyen emberek is vannak.

Szia! Sok jó tanácsom nincs, de azért leírom, nálunk ugyanez van. Akár én is írhattam volna. Az én fiam szeptember közepén kezdte, az elején nagyon nehezen maradt csak ott, sokat sírt. Most már nem sír, a szabályokat elfogadja, a napirenddel sincs semmi gondja. Szépen eszik, alszik, csinál mindent, amit kell. De csak egyedül játszik. A többiekkel nem beszélget, csak a dadusnénivel. A közös játékokban nem vesz részt. Ha énekelnek, mondókáznak, leül közéjük, de ő nem énekel.

Ha kérdezem, azt mondja, csak annyi a baja, hogy "anya nem vagy ott".

Viszont, ahogy az egész kezdődött, én már ezt is nagy eredménynek tartom. Neki több idő kell, hogy elfogadja a társait és játsszon velük. Nem tehetek mást, kivárok. Én nem hiszem, hogy szorongana, csak egyszerűen így áll ellen, nem akarja jól érezni magát. Majd idővel ez is változik.

Ha egyébként otthon minden rendben vele, otthon nem szorong, akkor nem hiszem, hogy emiatt nagyon kellene aggódnunk. Attól csak még nehezebben fogja elfogadni ő is.

Nálunk akkor lett az oviban is vidám, szaladgálós, beszélő lány, amikor mondtam neki, hogy ott is nyugodtan "bolondozhat", mint itthon. Talán nem tudta vagy nem mert úgy viselkedni az oviban, ahol én nem vagyok. Furán hangzik, de nálunk ez segített.

3 hónapja jár oviba és nagyon szereti.

Szia! Én úgy gondolom, hogy a Gyermek 3 év otthon lét után bizony nagyon nehezen illeszkedik be közösségbe. Pláne ha nem volt bölcsis, és nem volt társasága, csak a Család. A mi esetünkben is hasonló a helyzet, annyi különbséggel, hogy Ő aktívan részt vesz mindenben, rajzol, játszik autókkal, eszik, alszik. Itt a kötődés az ami nagyon erős egy Anya-Gyermek között. Ha a Gyermek nem érzi jól magát otthon, mert a szülők nem úgy foglalkoznak Vele, mint általában, -gondolok itt arra, hogy "ráhagynak" mindent, elvan a gyerek,- akkor az ovi Számára boldog hely. Ha viszont Anya és Gyermek közt olyan erős a kötelék, hogy az elválás a Gyermek számára nagyon "tragikus", ekkor léphet fel pl. a szorongás. Erre a szülőnek kell felkészíteni Gyermekét az Óvodai kezdésre, folytatásra. Az még jobban nehezíti a helyzetet persze ha lebetegszik. Akkor 1-2 hét otthonlét, utána újra kezdődik minden elölről. Ez, mint mindannyiunknak olyan, hogy mindenhol jó, de legjobb otthon, vagy felnőttek esetében pl: új munkahely. Ott a felnőtt sem tud első napon úgy viselkedni, mint aki már éveket töltött máshol, ez minket is megvisel, nemhogy egy Gyermeket 3 évesen :(

Mesélj Neki sokat az oviról, dicsérd meg mindig, hogy milyen jó kisfiú/kislány voltál, játszatok ovisat otthon, és ami a legfontosabb, hogy magyarázd el Neki, Te nem hagyod ott örökre, hanem mindig mész érte, ebéd után, vagy alvás után. Érezze jól magát! MINDIG mosolyogva búcsúzz el Tőle reggelente, még akkor is ha sír!!!

Mindezt azért írtam le, mert hasonló helyzetben voltunk mi is, és elég rövid idő kellett ahhoz, hogy megértse, nem csak mi létezünk Neki, és muszáj oviba menni, mert Anyának és Apának dolgoznia kell, Ő pedig szocializálódjon. Sokszor megkérdezték már tőlem, hogy kinek a legrosszabb?! Természetesen nekem...De ez az élet rendje. Nagyon szeretjük Őt, Ő a mindenünk, és biztos, hogy előbb vagy utóbb meg fogja érteni, hogy tényleg jó az ovi, mert ott több minden van, mint itthon. Pl játék...