Létezik, hogy egy 4 éves hozza-viszi tőlünk a játékokat? Életkori sajátosság?

Már ezt hogy érted? Vendégségbe mennek és elvisz játékot majd legközelebb visszahozza? Ha ezt megbeszélitek és ti is beleegyeztek akkor lehet ilyet szerintem (mi legalábbis szoktunk a szomszéd kisfiúval csereberélni ha épp egymás játéka tetszik meg nekik de nem a nagyobb értékűekre gondolok, csak pici autó kindertojásból figura ilyesmi).

De ha bárhol máshol vagyunk, ill oviból se hozunk el sose semmit. Megbeszéljük hogy az nem a miénk és kész.

Néha van balhé de ez van:)

4 éves lesz a fiam jövő hónapban.

első vagyok, amúgy meg szerintem nem életkori sajátosság, úgy értem hogy erre már 1-2 éves kortól szoktatni kell a gyereket hogy ami nem az övé azzal szabad játszani a tulaj megkérdezésével de nem visszük el magunkkal, mert nem a miénk és kész:)

Szerintem ezt egy 4 éves bőven meg kell hogy értse:) persze az egy másik dolog hogy sokszor nem szeretné visszaadni.

Életkori sajátosság (bár szerintem inkább kisebb korban), de semmiképpen nem szó nélkül elfogadható rossz szokás, amit majd saját magától ki fog nőni. Mindenképp meg kell vele beszélni, hogy 1) kölcsön kell kérnie, azaz meg kell kérdeznie, hogy elviheti e magával haza 2) meg kell állapodni, hogy mikor hozza vissza. A bölcsiben pl. nálunk ezt is "tanítják". Időnként hazahozhatnak egy-egy plüssállatkát, amit másnap vissza kell vinni, hiszen az a bölcsié.

Nem írtad, mi a konkrét szituáció, de ha a szülő nem reagálja le, szerintem te is nyugodtan megbeszélheted a fentieket a kisgyerekkel. A lényeg, hogy tudatosodjon benne, szó nélkül nem vihet el semmit sem.

Utolsó vagyok. Sőt ilyen idős korban, pláne, ha már legalább 1 éve ovis, akkor már értenie "kell" az enyém-tiéd-közös fogalmakat. Azaz nem azért viszi el, mert azt hiszi, az övé, hanem mert nem tanították meg, hogy el kell kérni.

Annyit azért hozzáteszek a leírtakhoz, hogy az én fiam csak 3 éves, két éves kora óta közösségbe jár (tehát kénytelen volt megtanulni a fent leírtakat), illetve le a kalappal a gondozónénik előtt, ezért tudok okoskodni, de hangsúlyozom, ha nem járt közösségbe, nincs testvére, egyedüli kisgyerek a rokonságba, lehet hogy egyszerűen csak senkinek nem jutott még eszébe mindezt elmagyarázni neki, ami alapvetően nem biztos, hogy olyan nagy baj, de a majdani közösségi beszoktatást nagyban megkönnyíti, ha nem 4-5 éves korában szembesül ezekkel a fogalmakkal.

Szerintem, amit írsz, az teljesen más, mint amit kérdeztél.

A hozza-viszi az nekem azt jelenti, hogy magától minden alkalommal fogja és elviszi a játékokat, amit legközelebb visszavisz.

De te azt írod, hogy nyáron kölcsön adtál egy játékot, amire nyilván már nektek sem volt szükségetek, hiszen el is felejtetted, a gyerkőc sem kereste. A kislány is elfelejthette. De végül visszakerült.

Ha én észre vettem volna a szobában azt az említett játékot, akkor biztos szóvá tettem volna, hogy: Jééé, ezt a játékot már milyen régóta keresem, el is felejtettem, hogy kölcsön adtam. Szükségetek van még rá?

Azt írod, hogy utána voltak nálatok, és eltűnt egy fontos játékalkatrész. Honnan tudod, hogy a kislány vitte el, és nem véletlenül csak elhányódott a szobában valahol? Láttad, hogy elteszi? Rágalmazás, amit írsz. Én biztos tűvé tenném a lakást érte, még ott is megnézném, ahol biztos nem lehet (volt ilyen nálunk, mikor cumizott a fiam, hogy úgy eltüntette, hogy álmomban sem gondoltam volna, hogy végül ott találom meg, ahol). Ha végképp nem találnám, akkor esetleg felhívnám az anyukát, hogy nem emlékszik-e véletlenül, hogy mikor játszottak a gyerekek az említett játékkal, hogy az a bizonyos darab nem esett-e le valahova, és kérdezze már meg a kislányt is, hogy ő nem emlékszik-e, hogy merre felé játszottak vele, mert nem találod azt a kis részt és nagy segítség lenne. De biztos nem azzal kezdeném, hogy a lányod biztos elvitte...

Tehát nem is biztos, hogy az a kislány a bűnös. 1 alkalomról írsz, mikor kölcsönadtál egy játékot, amit mindketten elfelejtettetek, aztán a következő játék eltűnésekor meg már gyanúsítod, hogy biztos ő vitte el. Ha megrágalmazod, aztán kiderül, hogy mégsem ő volt, akkor meg majd nem győzöl bocsánatot kérni.

Szóval csak óvatosan a fogalmazással...