Hogy érzed, van elég időd foglalkozni nagyobb gyermekeddel a pici mellett? Néha úgy érzem, kettő kéne belőlem!

Pici fiam 4 hetes, "nagy" lányom 22 hónapos. Bár a napokban javult a helyzet, de még mindig úgy érzem, nem tudok eleget foglalkozni a nagyobbal. Eddig a fiam 2 óránként szopizott, most már kibírja a 3, éjszaka a 4 órát is. És sajnos hasfájós a Csöppöm. A lánykám pedig egy tündéri örökmozgó, csicsergő csajszi, akivel sokat kell foglalkozni, mert imádja ha mesét olvasok neki, mondókázunk, énekelünk, együtt babázunk, séta, fogócska és minden más, amit közösen lehet csinálni.

A héten sikerült többször is úgy alakítani a napokat, hogy délelőtt 2 órát csak vele voltam. Ezen kívül az esti altatás csak róla szól, akkor csak Ő és én vagyunk. Szerintetek hogy éli ezt meg egy ekkora gyermek? Mert bár úgy tűnik, jól viseli, én mégis picit félek...Ugye Ő még nem tudja elmondani, mi bántja és nehogy valahogy "benne maradjon" a rossz érzés, hogy nem csak vele foglalkozom.... És néha csinál furcsaságokat, amiket korábban nem (hiszti, "rosszalkodás") de nem tudom eldönteni, hogy ez a tesó miatt van, vagy pont ilyen korszakát éli?

Anyukák, akik már átestek ezen, bíztatnátok? Írnátok tapasztalatokat? Kicsit elbizonytalanodtam saját "jó anyaságomban"....

Bocsánat, ha kesze-kusza a mondandóm, kicsit nehéz megfogalmazni, amit igazából érzek....