5 éves lány részére itthoni hosszú téli estékre fejlesztő-nevelő jellegű játékok?

Engedd sokat szabadon (a saját fantáziája szerint) játszani, rajzoljon sokat, mesélj neki.

Ezek után jönnek csak a "fejlesztő" játékok, de nem kell ezeket erőltetni megállás nélkül.

Rengeteg jó tárásasjáték van, egy kicsit utánanézel a neten, érdemes, mert sok kincsre lehet bukkanni. Nálunk kedvenc a Sárkánjy Samu fejtörői, és most kapta a Kisvakond és a betűket.

Az én 5 évesem nagyon szereti a Logico Primo játékot, most kapta szülinapjára, de már régóta vágyott rá, mert az oviban is használják.

Logico primo, piccolino, Mini lük, Clever castle, Rush hour, Club 2%, Sudoku my first, Zoologic-állati logika stb.

Társasjátékok: Wo war's (ravensburger), Zingo, Rolit junior, Junior labirintus, Csupa csupasz tyúkeszű, Tudnak -e repülni a malacok?, Szuper farmer, Kocka móka mackó módra,

Gyurma pl. play dough nagyon jó, puzzle, vasalós gyöngy, vagy aqua beads, számfestős készlet, geomag (nekünk bevált)stb.

Az alábbi oldalakon is találsz jó játékokat:

www.okosjatek.hu

www.jatektudos.com

Nem kell fejleszteni egy ovist , fejlődik magától, ha ingergazdag a TERMÉSZETI KÖRNYEZET.

NE a játék legyen ingergazdag, se fejlesztő, különben gátolja mind a fantáziája kiélését, mind pedig azon keresztül szorongásai feloldását. Márpedig bizonytalanságok, szorongások leginkább pici korban fordulnak elő rendszeresen. Ennél fogva inkább gond, ha realistán rajzol (ki vitte őt ilyen irányba??), hiszen az aránytalanságok, túlzások (pl. az egyik tesó nagyobb, mint a többi, vagy pl. az egyik karja aránytalanul nagy, avagy a kocsikerék nagyobb, mint maga az autó, stb) megjelenítése ösztönösen segíti feldolgozni, ami nyomasztja, valamint segíti megélnie, ami épp foglalkoztatja, ami örömet okoz neki.

(Nagyrészt ez utóbbiról szól a művészet is.)

Nem a "tudományosságtól" lesz boldogabb ÉS FEJLETTEBB az ÓVODÁS gyermeked, sőt... Sajnálom, hogy (valamilyen hatásra) ez irányba "alakul", holott még csak 5 éves...

7 évesen ez rendben lenne, de ráér akár 8 évesen is felszínesnek lenni, azaz a LÁTSZATNAK a precíz megjelenítésére... Viszont hol marad a lelkivilága kivetülése??... :(

Egy gyermekrajzelemzést is tanult és gyermekek rajzolását érdeklődve figyelő pedagógus.

Előző vagyok, annyi hozzáteszek, hogy kivételt képez, amit az ovis önmagától, de felnőtt befolyástól mentesen csakis önmagától, tisztán belülről fakadóan igényel, ami úgy értek, hogy ez esetben egyes fejlesztőjátékok "belefének" a választékba, így a betűkkel való játék is, de hangsúlyozom, ezek csakis akkor ,ha abszolút saját magától kívánja és csak addig, ameddig ő akarja és csak úgy, ahogyan ő kívánja, és ne más olyan játék rovására menjen, ami az életkori sajátosságára nézve előnyösebb. Bújócskázzatok, fogócskázzatok (már amennyiben lehet a lakásban kivitelezni, de télen is lehet pl. erdőt, mezőt járni.), igen, a szerepjáték épp neki való és fontos, barchopázzatok, manuális tevékenységgel foglakozzatok (pl. barkácsolás, szövés-fonás), énekeljetek sokat, mesélj neki sokat, és ő is kitalálhat meséket, ne legyen cifra barbija, hanem egyszerű baba (előző hsz-ben írtam az okát).

...sőt, azt jóvá hagyom, hogy 5 évesen már a szabályjátékok is fontosak, érdekesek, hasznosak számukra, de NE a szabályjátékokon legyen a hangsúly , persze lehet társasozni is; ami fejleszti még, ha lehetőség szerint mindig kibeszélheti, ami a lelkét nyomasztja, örömét , bánatát és te meghallgatod... stb. stb...

Én értékelem az igyekezetedet, és hogy nem hanyagolod el őt, de nagyon nem mindegy az irány... A tudományos attitűd több kárt okoz, mint hasznot. Nem az a baj, hogy részletgazdag a rajza, mert az bár káros felnőtthatás eredménye is lehet, de valóban egy gazdag gyermeki érzelemvilágot is tükrözhet (ez tehát inkább érzelmekre utal, mint gazdag fantáziára - e kettő nem keverendő össze!), de egy kisgyermek ösztönösen képes az önterápiára, és ha ezt nem fojtják el benne, akkor irreálisnak, sőt, szürreálisnak hat a legtöbb rajza és így LENNE rendjén...

A szürrealizmus (mint művészeti ág) kialakulása nagyrészt a gyermekrajzokhoz köthető... ez önmagáért beszél.

Tudomásul veszem, hogy te részben másképp látod ezt az adott dolgot, mint én. Mindenesetre pár vonatkozásban félreértettél, tisztázzuk, javaslom. :) :

"fejlesztő játékokat sem úgy gondoltam, hogy márpedig most leülsz és megcsinálod, ez a feladatod és ha nem sikerül akkor hülye vagy" - miért, szerinted én erre céloztam? :) Nos, az a meglátásom, hogy ha szelíden, barátságosan végzünk KÖZVETLEN (direkt) fejlesztést, még az is többet árt, mint használ -nyilván nem a barátságosság árt, hanem arra utalok, hogy még az is kevés pozitív ellensúly, MIKÖZBEN közvetlen módon fejlesztünk. Vekerdy Tamás gyermekpszichológus számos gyermek életútját végigfigyelte, vizsgálta, pl. ovis korától 10 éves koráig; most nem mennék bele az okok részletezésébe, és keveset is tudok az okokról, bár a lényegét igen annak, hogyan került szellemi hátrányba számos gyermek, mire 8-10 éves lett, elsősorban azon okokból, hogy ovis korában direkt módon tanították egyes dolgokra. Hangsúlyozom: a direkt fejlesztés addig káros, míg a gyermek 6-7 éves korba nem ér. Onnantól fokozatosan érdemes "direktbe váltani", bár évről évre lenne ideális, szép lassan, nem úgy, mint az állami suliban. (A Waldorftól példát vehetne az állami oktatás...)

Amit valszeg még félreértettél soraimban: nem annyira azt nehezményezem, hogy mintha nagyon nem stimmelne valami a gyermek megnyilvánulásában (a korábbi leírásodból ítélve), bár ha te inkább a realista vonását veszed észre elsősorban a rajzaiban és azért lelkesedsz, akkor azt kell mondjam, éppen az a vonatkozás nem mutatja a gyermek lelki viharait, örömei kifejeződését, stb, hanem azt neheményez(t)em, hogy milyen az értékrended, nézőpontod az óvodás gyermek manuális készségének megnyilváulására nézve; kifejezetten ezen attitűdödre utalok:

"[...] minden egyre szebb és jobban felismerhető. Teljes emberi alakot rajzol, megfelelő arányokkal [...]"

Én meg leírtam múltkor, hogy nem ettől szép a gyermek rajza, sem lelke.

Az, hogy jó a kézügyessége, hogy részletgazdagok a rajzai, sem múltkor , sem most nem véltem rossz jelnek a személyisége alakulására nézve sem, sőt,a részletgazgadságot múltkor ki is emeltem mint EGYFAJTA pozitívum ( - azért használom az "egyfajta" kifejezést, mert természetesen amely gyerkőc nem részletgazdagon rajzol, az nem zárja ki, hogy ő is spontán módon kifejezi magát, így hát lányod is, meg egy nem részletgazdagon rajzoló gyermek megnyilvánulása mögött is lehet számos pozitív jelleg).

Nem kötelező persze egyetérteni velem, csupán leírtam meglátásaimat. Leírtam azt is, hogy a részletgazdag rajzolás gazdag érzelmi világra szokott utalni, így lányod esetén is, de az az érzésem, mintha valaki mégis terelné őt némileg, a technikai oldal felé, a spontaneitás rovására, ami 8 éves kortól teljesen rendben van egy fokig, de ovis korban kifejezetten káros. És hát nyilván csak abból van lehetőségem kiindulni, amiket megfogalmaztál, hiszen valóban te ismered jól a gyermeked. A "csak"-ot hálisten' idéző jelbe tetted az anyaságod kapcsán, ugyanis ez "nem verseny", hogy ki ért jobban a gyerekekhez. ;) Tisztellek mint anya, és csak ismételni tudom múltkori soraimat, hogy gyermeked iránti figyelmed ezek szerint meg van, ami különösen fontos tényező és egyben pozitívum. :) (Az IRÁNYod, amit némileg javasolnék korrigálni, ha szabad, legalábbis elgondolkodtatni.) Értékelem, hogy igyekszel vele értékesen eltölteni az időt, és hogy szoktatok "szines papírokból alakokat vágni, másik szines papírra felragasztani pl. fát, házat, napocskát, a többit megrajzolja pl. a napocska arcát, az égre madarakat." Ez mind nagyon frankó dolog, hasznosnak vélem a gyermek fejlődésére nézve. Az, hogy az én -és a gyermekpszichológusok- értelmezése(m) szerinti közvetlen fejlesztés -ami 6 év alatt káros, felett pedig fokozatosan bevezetendő- jellemző-e rád, azt nem tudom , csupán felmerült a gyanum, és preventív jelleggel bátorkodtam javasolni a direkt fejlesztés mellőzését. A direkt fejlesztés tehát -ismétlem- olyan hozzáálásra is jellemző, amikor barátságosan bár, de sajnos öncélúan alkalmazunk eszközöket és módszereket a gyermek fejlődése érdekében. Mondom, nem tudom, ez akár csak egy kis mértékben is jellemző-e rád, de javaslom továbbra is mellőzni, ha eddig is mellőzted. :) Konkrét példa a direkt fejlesztésre mint -6 év alattiakra nézve- hibás hozzáálásra: rengeteg példát olvastam példának okáért ezen a fórumon szülőktől, az egyiket megemlítem: játékosan, barátságosan bár, de "játékos tanulás", avagy "tanulós játék" formájában (brrr, ettől kiráz a hideg, elnézést, és remélem, nem erősíted ezek táborát, ha meg igen, semmi baj, javaslok hozzáállást váltani) például visszakérdezi az ovistól a színeket a szülő: "Kicsim, nézd csak, hű, de sok szép játékkocka, gyere , építünk, NA, MIYLEN SZÍNŰ EZ? IIIGEN, KÉÉÉÉK, jaj de ügyes vagy... :) ... és eeez? :)"... a barátságos hangnem oké -amennyiben őszinte-, a lényeg meg borzalom, a hosszú távú hatása is... vagy pl ez szintén problémás konkrét eset: "gyere, számoljuk csak meg ezeket a kockákat :) eeegy..."... erre az ovis folytatja a számolást, majd a végén megdícsérik.

Csak annyit a hasznos, működő ebbéli hozzáállásról most, hogy javaslom mindenkinek, akire eddig nem volt jellemző, hogy _észrevétlenül_ építse be a fejlesztést, tehát a hangsúly az ÉSZREVÉTLENÜL-ön van. A kisgyermek ugyanis látens (rejtett) módon tanul, nem úgy, hogy "szájbarágják neki", mint majd később a suliban. Kivételt képeznek a hétköznapi rutinfeladatok egy része, valamint a veszélhelyzetekre való előzetes figyelemfelhívás.

Nem okoskodni akarok, hanem elszomorít a rengeteg hibás példa, melyeket szülőktől hallok, és a kisgyermekek jövője érdekében írtam a direkt fejlesztés kisgyermekkori hátrányáról, és a helyes hozzáállásról e téren. Köszönöm a figyelmet.

A kedves kérdező leírásából kevés problémásat találtam, és úgy gondolomm, hasznos volt segítőleg ellenvéleményt írnom AZON NÉHÁNY momentumról.

Elnézést, ha maradt pár mellégépelésem. További -őszintén- kellemes és építő jellegű gyermeknevelést kívánok neked, és mindenkinek, aki gyerkőccel foglakozik. :)