Vajon ezt most hogyan lenne jó lereagálni? Megint egy uncsi Anyós kérdés?

Én azért felhívnám az anyósomat, megkérdezném, hogy evett-e a kicsi csokit vagy kakaót nála, mert megint nincs széklete és nem tudod, hogy mitől vajon?!

Ha elmondja, hogy evett, akkor mindenképpen még egyszer kössed a lelkére, hogy ne adjon neki legközelebb, ha meg nem vallja be akkor én még egyszer elmesélném neki, hogy csak azért aggódsz, mert borzasztóan megszenved a gyerek a kakival és a végbélnyílása is bereped, az nagyon nagy fájdalom, ezt a csoki is okozhatja...

Majd elgondolkodik rajta...

Az enyémmel csak így lehet, mert szemtől szemben egyszerűen nem lehet nyíltam beszélni, hisztériázik, megsértődik... én így szoktam kikerülni.

Nehéz mindig a "csoki kérdés".Nem is értem mit nem értnek rajta néha.Az én fiam is ilyen(13 hós)nehéz széklete van nagyon oda kell figyelni rá mit eszik.Én is hátulról próbálnám meg megkérdezni de lehet inkább úgy hogy majdnem sírva:

-jaj mama(nem tudom hogy hívod)képzelje szeggggény gyerek már X napja nem kakil és nagyon fáj neki ,pedig én annnnyira odafigyelek direkt ezért mert ilyenkor faj neki a popsija meg a hasa és sokszor sír is miatta.

Lehet meg sem kérdezném most hogy evett-e.Ha szereti a gyereket akkor kicsit majd eszi a penész és lehet legközelebb gondolkodik.Következő ott evésnél pedig ismét szólnék neki hogy nem szabad és kész.

Először is nagyon irigyellek, hogy így ott tudod hagyni a gyerekeket valakinél. Nekem ez nagyon hiányzik, sajnos nálunk már csak 1 nagymama van, és ő is elég messze lakik, ráadásul még nem is nyugdíjas.

Másodszor is, a csoki kérdés. Hát, igen, amíg anyósom élt, ez nálunk is állandó probléma volt. Én is tettem fel itt erről kérdést, hogy miért nem fogják fel a nagymamák, hogy a csokietetés nem a szeretet jele, hanem rossz a gyereknek? Erre engem a legtöbben lehurrogtak, hogy én nem voltam elég határozott. Pedig én is százszor elmondtam neki. Nálunk olyan volt, hogy pl. kint játszottak a gyerekekkel, mire a lányom ebéd idő előtt kb. 5 perccel bejelentette, hogy éhes, erre sutyiban bementek a mama szobájába csokit enni, ahelyett, hogy beterelte volna a konyhába ebédelni. Aztán persze ebéd semmi.

Én is sokat bosszankodtam ezen, de most már mindegy, jobb is lett volna nem veszekedni ilyeneken.

Az persze más, ha a gyereknek szorulása van tőle. Akkor inkább mondd meg anyósnak, hogyha mindenképpen kényeztetni akarja, akkor milyen nasi engedélyezett, amitől nincs szorulása. Mit tudom én: túró rudi, vagy cerbona szelet, vagy egy kis gyümölcs. Anyunak én is mondom mindig, hogy mit hozhat, mert különben kólát hoz, meg szopogatós cukrot, na, azt tuti nem engedem meg!

Szerintem tisztázd az anyósoddal először, hogy igaz-e a dolog. Ahogy az utolsó is írta, a gyerekek néha félrebeszélnek, és az én kisfiam is szokott olyan vakokat mondani, hogy csak nézek. Vagy kérdezd a kisfiad, hogy milyen csoki volt?

Anyósodnál meg kérdezz rá, hogy: Mama előfordulhat hogy valahogy csokit szereztek mamánál ezek a gyerekek, mert az mondják azt ettek.

Sokszor egyszerűen én is nem dugom el rendesen (ha eldugom is kifigyeli) és megszerzi magának, ha nem vagyok résen... :)

Bocs, off leszek, de mire jó, ez az örülj neki, mer az enyém nem él?

Neki van problémája az anyósával, de akkor ok felejtsük el az egészet mer hálisten él? Nem értem a témába hogy vág ez bele?