2 év körüli gyerkőcötöknek mikor, hogyan kezdtek mesélni a télapóról, karácsonyról?

Az enyém 2,5. Elhagyta az egyik játékát, már meséltem neki, hogy ha beköszönt a tél, és nagyon hideg lesz, és meleg ruhában fogunk járni, akkor majd eljön a karácsony, és ha szófogadó lesz, Anya megbeszéli az angyalokkal, hogy hozzanak neki ajándékba olyan játékot.

Amúgy is rettenetesen érdeklik az idővel kapcsolatos dolgok, pl. hétvégén nem rendel a doktor néni, este lemegy a nap, ma kedd van, stb. Próbálom rávezetni kicsit az évszakokra is, pl nemrég még rövidnadrágban meg szandiban jártunk, most meg kabátot veszünk fel meg sapkát, és ha még hidegebb lesz, akkor tél lesz stb.

én még sehogy, annyira soká lesz még, neki beláthatatlan.

Ha közelednek az ünnepek, és elkezdünk mi is készülődni, akkor természetesen szóbakerül majd. De feleslegesnek tartom már most elkezdeni.

Mi hívők vagyunk. Úgyhogy télapót hanyagoljuk. Miklós püspökről mesélünk.

Jézusról folyamatosan hall, mert minden nap imádkozunk este együtt, szóval a két évesem is már imádkozik (a nagy most 4). Karácsonykor pedig Jézus születésnapját ünnepeljük. Nagyobbik lányom volt 2 éves, amikor közölte, hogy akkor szülinapi torta is kell neki, nem?

Azóta karácsonykor csinálok Jézus-tortát is, amiből a vacsi után eszünk közösen. Ez már a mi kis saját hagyományunk...

Őszintén szólva én felnőttként lettem hívő, és nagyon rossz élményem van gyerek koromból a karácsonyról. Ha nem hinnék, nem tudom ünnepelnék-e és ha igen, akkor hogyan, mert bár lehet a szeretet ünnepe, csak a mi családunkban mindenki utálta egymást, és épp ezért az egész teljesen értelmetlen volt...

Nem én utáltam őket, hanem ők egymást. (Bár ma vannak gondjaim, főleg anyámmal, de ez más tészta). Azért nem részleteztem, mert teljesen off, de ha már így rákérdeztetek :o)

A szüleim elváltak, de úgy gondolták, hogy nekünk gyerekeknek az "jó", ha együtt karácsonyozunk. A szüleim egymást, az anyám az anyósát (mert nagyika is ott volt). Mindenen ordítoztak, és óriási feszültség volt. Csak egy példa: anyámék megbeszélték apámmal, hogy nem vesznek egymásnak ajándékot, anyám mégis vett valami apróságot, apám mikor megtalálta behajította a sarokba. Ennyit a szeretetről.

Összességében azt mondhatom, hogy Istennek köszönhetem, hogy ember lett belőlem, mert amit otthonról hoztam, az nagyon gáz...

Bocsánat, elhallgatok. :o)

2 éves. Van egy mesekönyv, amiben az egyik mese arról szól hogy a gyerekek írnak a télapónak és a hóember viszi el a levelet. Ez az egyik kedvenc mesekönyvében van. (talán sokan ismeritek, még a mi gyerekkorunkból van csak most nem jut eszembe a neve)

Én mostanában kezdtem Neki mondani ha rosszalkodik, hogy a Mikulás (én is a Mikulást és nem a Télapót kedvelem) már figyeli hogy ki a jó gyerek....stb.

De majd konkrétan mesélni erről, előszedni a Mikulásos-karácsonyos mesekönyveket november végén tervezem.

Ne haragudjatok, csak ezért írok, hogy megtaláljam később a kérdést.

Az én kisfiam is 2 éves lesz novemberben, és épp a minap hozódott fel a téma a férjem és én köztem, de tanácstalanok voltunk némileg, hogy mennyit ért belőle vajon.