3 gyerekes anyukák, mikor lesz jobb vagy soha csak mindig másképp lesz ennyire nehéz?

Biztos hogy jó anya vagy, és az is biztos hogy átmeneti, bár még én se vagyok túl rajta. Nekem is 3 gyerekem van, a nagyobbik 3 éves lesz novemberben, a kisfiaim ikrek, 14 hósak. Hát olyan 8 hós koruktól sokkal jobb, mióta másznak, és kitalálják mit játszanak. Nagy is itthon van, valószínű csak tavasszal vagy lehet csak jövő ősszel megy oviba, ennek több oka is van, beletartozik hogy ne hozzon haza semmit a kicsiknek. Voltak már betegek is mindhárman, az gáz volt, mert a kicsik szopiznak még, és ők is féltékenyek egymásra amúgy is, főleg ha látják hogy a másik cicizik, de túléltük. Most meg már természetes és nagyon jó hogy ennyien vannak, el se tudnám képzelni ha csak egy lenne a lányom mellett.

Nem egyszerű látni a végét, én is kivoltam mikor kb annyi idősek voltak az ikrek ,mint a te kicsid, ők is hasfájósak voltak, bár szerencsére nem éjjel, de ennek ellenére keltek és most is kelnek éjjel, van hogy fejenként 6-8szor, most már nem mindig kell szopi, csak oda kell bújnom, simi és alszanak, de már szétszedtük a kiságyaikat, vettem normál szivacsbetétet, nagyot, azon alszanak, én meg hol egyik mellett, hogy másik mellett (külön szobában vannak, még így is sokszor ébresztik egymást :-( ) Van hogy apa is kell, mikor felkeltik egymást.

Jóhír hogy én már annyira megszoktam a sok kelést és kevés alvást, hogy mikor kevésszer kelnek, akkor vagyok holdkóros másnap :-) Tehát hozzá lehet szokni, bár jobb volna ha nem kéne.

Tarts ki, lakással ne törődj, megvár! Eljön az az idő is, amikor tudsz vele foglalkozni, főzni kell ugye, de ha már lesz napirendje a kicsinek, az is könnyebb lesz.

Minden jót neked, és gratulálok a kicsikhez! :-)

Ennél csak jobb lesz. A két évesed gondolom dackorszakát éli, az ovis egyre jobban önállósodik, bár talán még ő lehet a legegyszerűbb, a picid pedig hasfájós...

A koreloszlás nálunk is hasonló, annyiban más, hogy a legnagyobbom még nincs négy éves. Segítségem nekem sincs a férjemen kívül, ő tényleg nagyon sokat segít, de egész nap dolgozik. A lakás fut, állandó a rumli, a morzsák, a széthagyott almacsutka, a középső csak félig szobatiszta, így sokszor a szőnyegen köt ki a pisi-kaki.... Próbálj meg ezekkel nem törődni. A férjem azt szokta mondani, hogy akinek bántja a szemét, az segíthet(ne), vagy csinálja jobban, ha tudja. Tőlem ennyi telik, többet nem tudok. De nem stresszelem magamat most már rajta, a férjem és a gyerekek sokat segítenek - lelkileg. Ha készen vagyok, elég valamelyik gyerekkel vagy a férjemmel pár szót váltani, vagy a picit megsimizni, és a kapott mosoly vagy más reakció helyre teszi az értékrendemet.

Nem a rend vagy a ruhák kivasalása a fontos, hanem a család.

Nem ijesztgetésnek, de három gyerkőccel kicsi korkülönbséggel sosem lesz sétagalopp, képzeld csak el amikor majd egyszerre kamaszodnak :) Mi hárman voltunk tesók, hasonló korkülönbséggel, hát a anyu mesél dolgokat, nagyon nagyon nehéz volt sokszor.

Viszont, a befektetett energia is 3x térül meg, most hogy már felnőttek vagyunk nagyon klassz anyunak is (és nekünk is) hogy hárman vagyunk, főleg mert meg is özvegyült sajnos, így viszont mindig történik valami, valamelyikőnk mindig hívja, sok családi esemény van a nagy létszám miatt (mindenkinek lett párja, azok családja, van unoka), uh sosem lesz magányos. Persze aggódnivaló mindig lesz háromszorosan, kinek az állása, kinek a magánélete, kinek az egészsége miatt, ésatöbbi, de összességében több a jó mint a rossz. Sok kitartást és türelmet kívánok, szükséged lesz rá, de hidd el nagyon jó lesz végül.