Rossz anya vagyok, mert fiaim egyedül alszanak el?

Nekem is 2 fiam, pici korkülönbséggel.

Az egyiket csecsemőkorában kézben altattam, aztán csak akkor aludt, ha mellettem voltam, nagyritkán még ma is igényli a közös elalvást, néha még az együtt alvást is. Neki, nekünk így jó. Ő ezt igényelte, erre volt szüksége. Sosem hagytam sikítva üvölteni egyedül az ágyában és ezt nem bántam meg!

A másik elejétől kezdve egyedül aludt el, sőt, kifejezetten igényelte, hogy az ágyában aludjon el, nyújtózkodott az ágy felé, leraktam, kimentem és aludt. Nappal is és éjszaka is. Ő akarta így, ő igényelte ezt NEM ÉN SZOKTATTAM ÍGY!

Szóval itt nincs jó meg rossz, csak olyan van, ami NEKTEK jó vagy NEKTEK rossz.

A kérdés önmagában nagyon álszent és hatásvadász, de ezt te is tudod.

Egyébként teljesen fölösleges ezt összehasonlítgatni, ez a gyerekeknél teljesen egyéni, nem egyforma a kis természetük, érzelmeik, igények. Ahogy szoktam mondani gyerekekről van szó, nem pedig egy csorda szarvasmarháról.

húú,ez az utolsó azért elég durvára sikeredett.De én is ugy gondolom,hogy 2 gyerekes anyukaként nem túl komoly a kérédés.

Én a fiamat kezdetektől külön és egyedül altattam.letettem és már aludt is,sose kelett ringatni,nem is bírta,feszegedte magát,ha leraktam elaludt.aztán jött a félek korszak,2.5 évesen,az éjszakai felriadások,a szeparációs szorongások,kapott nagy ágyat,és ott oda lelett bujnom,ő kérte,hogy feködjek mellé.és hogy őszinte legyek egy új dimnezió nyilt meg elöttem,mert élvezem amikor hozzámbujik,simogat,curógat,szeretlek anya,és igy alszik el.nem sajnálom ezt a 20 percet amíg alaszik.és talán egyszer megint kijövök majd,és egyedül alszik el megint.most akkor ki a jó anya?ugyan már,ezt kérdezt meg 20 év múlva,mert ez akkor derül ki igazán.de nem azért mert vele aludtál,vagy nem.