Meddig tart a dac-, illetve hisztikorszak? Jól csináltam, ahogy lent leírtam?

Alapvetően addig tart, amíg "nem fogja fel", hogy nem ér el vele semmit. Tehát gyakorlatilag az ügyességedre van bízva. Az apja hülyeséget beszél, már bocsánat! Te is emberből vagy, van aki türelmesebb, van aki nem. Pl. nálunk a férjem sokkal türelmesebb, mint én, pedig hát én vagyok az anyja, akkor nekem kéne? Ez nem nemfüggő dolog!

Szerintem jól csináltad, nem szabad figyelembe venni a hisztit. Mi "elrontottuk". Én sokkal szigorúbb vagyok, mint a férjem, emiatt nem egyformán kezeljük. Ezért van az, hogy 3,5 évesen most jött rá a lányomra igazán.... Én most szankciókat vezettem be, nagyon szereti a túró rudit, ha hiszti van, akkor vagy aznap vagy másnap (ha mondjuk este volna a hiszti) nem kaphat. Már előre figyelmeztetem a férjem, hogy most szankció van, nehogy megfűzze a lány a túró rudival! A lényeg a következetesség!

Hajaj,mekkora baromság,hogy neked bírnod kell....ezek szerint én sem vagyok jó anya,mert pillanatok alatt kiborít a hisztivel mindkét fiam.Amúgy tökéletesen kezded kezelni a hisztit.Nálunk ilyen okokból landolt már sok játék,kis asztalka...stb a teraszon.mondtam ha nem hagyja abba a dobálózást,vagy nem száll le az asztalka tetejéről,kirakom a teraszra.Nálunk újabban az van,ha nem fogad szót,és csapkod,lökdös,dobálózik(az öccse irányába)akkor nem megyünk el kombájnt,traktort nézni.Persze most ovi kezdés is odatett a hisztinek-de muszáj tűrni.Mást úgysem tehetek.

Az érem másik oldala az,hogy mondani könnyű bármit is,de ott akkor észnél maradni nagyon nehéz.

Én is hasonlóan csinálom, kombinálva azzal, hogy ha olyat tesz, akkor leültetem, egyszerű szavakkal elmondom, miért történik ez, kínálok egy alternatívát, de ott kell ülnie, míg azt nem mondom, hogy felállhat. Először ez nekem nagyon durvának tűnt, de hallgatok a sógornőmre, aki óvónő, imádják a gyerekek és szülők, tehát nem hiszem, hogy nagy hülyeségeket mondana. (Én felsősöket tanítok, szóval hiába vagyok pedagógus, nem mindegy 14 vagy 2 éves.)

22 hónaposomra kb. 1 hónapja jött rá, hogy odaüt vagy odarúg. (Nekünk kimaradt a harapdálós korszak). Ráadásul a dédik engedik neki, szóval mi az apjával hiába szólunk rá. Úgy tűnik, ez működik, ha "rájön az 5 perc". Igaz, majd a szívem szakad bele, mikor bánatos kiskutyaszemmel rám néz!

Mondd meg a férjednek, hogy neki kéne bírni jobban, mert ő meg az apja, ráadául ő max. egyszer hallja egy nap, te meg egy "jobb" napon, többször is!

Az előző válaszoló férje vagyok.

A következetesség nagyon fontos, az is szabály, ha az anyja ülteti a székbe büntetésből, akkor azt az anyja is oldja fel. Sok mindent máshogy gondolunk a szabadról és a nem szabadról, de semmilyen körülmények között nem nevelünk egymás ellen.

És - most lehet a köveket készíteni - ha a hisztis szituációt én veszélyesnek találom, (Út közben toporzékolást, elektromos gépet rúgva, ütögetve...) akkor bizony a kezére, lábára is csapok. (Mondjuk az úton csak vezettem magam mellett, a gáztűzhely ütögetése, csavargatása dádát von maga után) Csak ezért kap ki, nagyon ritkán, de ez fontos.

Nálunk a nevelés is közös, nemcsak az egyik szülőnek hisztizik, örömködik, vagy bánatában sír, hanem mindkettőnek. Egy apa ilyen mentalitását, amit itt leírtál, csak akkor tudom elfogadni, ha az anya előzőleg kizárja őt a nevelésből.