Kinek meddig sírt a gyermeke kiscsoport kezdésekor? Az enyém kisfiú, próbáljam keményíteni a lelkét, vagy hagyjam, hogy sírdogáljon, és próbáljak megértő lenni vele továbbra is?

az enyém egy hete jár, nem imádja, de nem is sir.Tudomásul vette,h neki ez a dolgozója, reggel mindenki megy a dolgára.Én abszolút kötődő neveléssel neveltem és meglett a módszer ígért gyümölcse.Nekem sokat segített,ha beleképzeltem magam a helyzetébe.Miért teper ennyire,beilleszkedni nem tud vagy veled tölthet kevés időt?Nyomozd ki az okot és nem az edzés a megoldás, még benned is csalódik a végén.

Én úgy érzem az olvasottak alapján, hogy azért te is teszel, hogy ez így van. Túl feszült vagy, és ezt ő is érzi, elváláskor az a legrosszabb, ha még ölelgeted és sajnálgatod. Próbálj vidáman, felszabadultan indulni és az oviba se feszengj. Beszélj az óvónővel, hogy csalogassa be valami szuper jó dologgal a terembe.

Nekem ugyan a bölcsiben, de hasonlóan feszültek voltak a reggelek, és napközben is probélmák voltak vele. A megoldás egyszerű volt (de már csak így utólag). Nálunk nem vált be a hirtelen elbúcsúzós-otthagyós módszer. Kicsit maradtam még vele, lassan mostunk kezet, ráültettem a vécére, felhívtam a figyelmét rá, hogy a többiek már bent vannak, stb. stb. és ami a lényeg, mindezt lelkesen, vidáman tettem. Persze ez eleinte nem volt igazán őszinte mert szorongtam, de lassan bevált. Megdögönyözöm, viccesen puszilgatom az arcát, csikizem kicsit a csoportszoba ajtajában hogy jókedvre derítsem aztán betessékelem. Mindezt vidáman, pattogósan. Most már van, van hogy már ő küld el, mert segíteni akar a terítésben, a reggeli kiosztásában (szerencsére megengedik neki)