Bölcsődével kapcsolatos kérdéseim lennének. Ezek problémák vagy csak én gondolkodom rosszul?
A kisfiam tavaly február óta bölcsis, nővérével egy csoportba járt. Nem kellett beszoktatni, imádott járni, igaz csak délelőtt voltak, ebéd után hazahoztam őket. Szeptember óta különváltak, nagyobbik lányom óvodás lett, fiam bölcsődés én itthon vagyok az 5 hónapos lányommal. Egy hete bent kell, hogy aludjanak, mivel az óvoda ezt kérte a lányomnál, és ha a fiamat hazahordom 1 óra előtt nem kerül ágyba, 3 órakor pedig még bőven alszik, pedig a nagyért már menni kell. Az alábbi gondok merültek fel:
1.) Fiam szeptember elejére már 80%-ban szobatiszta lett, a bölcsiben közölték velem, hogy pelenkázzák, mert nincs idejük vele vc-re rohangálni.
2.) Mikor külön vált a két gyerek, pont pedagógus váltás lett. A mi gondozónéninkből egy maradt csak (egész nap csak ő van a mi szobánk gyerekeivel), másik szobába két idegen jött. A gyereket állandóan idegenek vették be, akik nem igazán fordítottak arra túl nagy figyelmet, hogy a gyerek megviselt, sír, nem akar bölcsibe menni.
3.) Gondozónéni nehezményezi, hogy bent altatom a fiam (nekem meg azóta is lelkiismeret furdalásom van miatta)
4.) Délután 3 órakor úgy adják ki, hogy az ebéd teljes egészében ott virít az egész fején, ruháján
5.) Tegnap este felcsúszott a bőr fürdés alatt a kukiján. Éjszaka fájlalta pisilés közben. Reggel tanácstalan voltam, hogy vigyem-e bölcsibe, de ha nem viszem, a nagyot délbe haza kell hoznom. Hogy döntsek felhívtam volna a gyerekorvost, aki nem volt elérhető. Mivel tanácstalan voltam, felhívtam a bölcsődei vezetőnőt, mit javasol. Azt mondta vigyem be a gyereket, reggel megy a gyerekorvos, megnézi, aztán megbeszéljük, ha kell hazahozom. Így is tettem, a gondozónő más anyukák, gyerekek előtt minden sz.r anyának elmondott, közölte, hogy otthon a gyerek helye, és én kínzom az enyémet. Kértem szépen csendben, hogy mutassák meg az orvosnak és minden továbbit beszéljünk meg utána telefonon, de ő csak ócsárolt volna tovább, ha nem hagyom ott.
Most teljesen ki vagyok bukva, várom hogy felvegye a gyerekorvos a telefont végre. Őszintén szólva egy perce sem adom már be a gyereket szívesen ehhez a nőhöz. De szükségem van segítségre, máshogy nem megy 3 pici gyerekkel. Ha minden igaz amúgy pont tegnap beszéltem a gyerekorvossal, ő azt mondta majd ma beszél a vezetőnővel, hogy rakják át másik csoportba a gyereket, mert szerinte sincs jó helyen.
Köszi lányok, nagyon rendesek vagytok. A gyereknek tényleg fáj a kukija. Annyira sajnálom szegényt. Ettől függetlenül szépen elaludt.
A lehetőségek közül tényleg csak ezek vannak. A középsőt kizárt, hogy idén felvennék óvodába, a jövő szeptemberihez is még protekció fog kelleni.
Holnap 9-re kell mennem elbeszélgetésre a vezetőnőhöz, kíváncsi vagyok ő mit mond. Míg vártam a gyerekre amúgy 3 olyan anyuka jött a beszoktatás alatt lévő gyerekéért, akinek vagy van egy pici babája vagy ép terhes. Kérdeztem tőlük, hogy majd ott aludhatnak-e a gyerekeik, azt mondták nem tudnak róla, hogy nem...
A lelkemnek az lenne a legjobb, ha itthon lenne mind a három velem. De az eszem tudja, hogy nem lenne jó. Nem jutnék egyről a kettőre. Ők annyira összenőnének, hogy aztán sosem szedném szét őket, foglalkozni velük, tanítani őket, pedig úgy, hogy egész nap egyedül vagyok velük itthon lehetetlen. Mire összepakolok, ők szétpakolnak. Közben legalább kétszer összevesznek. Mire szétválasztom őket, a kicsit elaltatom, addigra újra kiabálnak valamiért, amiért a kicsi újra ébred, és sír mind a három... Az ebédnek készen kell lennie délre, a gyerekek játszótérre vágynak, roskad a szennyes kosár, vár a vasalni való, és még sorolhatnám. Nem panaszkodni akarok, csak ezt egyedül kivitelezni úgy, hogy közben mindenki jól érezze magát, nevetés és jókedv legyen. Lehetetlen. De lehet én vagyok a béna.
Megpróbálom elérni, hogy áttegyék egy jobb csoportba. Ha nem sikerül, mindenféle képen kiveszem. Aztán ha a nagy ezért nem akar menni, nos őt is kénytelen leszek kivenni.
Ó szegénykém,ez nagyon nehéz élethelyzet.
A hugomnak van 3 fia,ott a legkisebb is már 4 éves,de éppen a napokban bukott ki,hogy képtelen lazítani,teljesen kivan idegileg a sok tehertől(teljes munkaidőben dolgozik is),azt mondta utolsó segélykérésként hívott fel,mert a pszichiátrián köt ki lassan,esténként a gyerekek verekednek,kiabálnak,őrjöngenek.
Pedig ő egy nagyon stramm,belevaló nő és mégis ő is el tud jutni idáig.
Kívánom,hogy sikerüljön egy közös mindenki számára tűrhető,elfogadható rendszert kialakítanod,fontos,hogy a magad regenerálódádásra is gondolj,mert te vagy a család motorja,ha te kibuksz,akkor megáll az élet.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!