Estére úgy elfáradok, lefáradok. Milyen taktikád van, hogy bírod energiával?

Én is lefáradok, elfáradok, de nem nagyon van időm erre gondolni. (3 éves a lányom, 1 évesek az ikerfiaim) Kelek éjjel a fiúkhoz 8-10 alkalommal, még szopiznak, és nem tudom őket leszoktatni. Sírni nem hagyhatom őket, mert magammal cseszek ki, ha a másikat vagy a nővérüket felkeltik. Hála Isten gyorsan elalszanak szopin, ha reggelig aludnának....de jó volna.

Nappal már nem gáz, szépen eljátszanak sokszor együtt 3an, reggel elmegyünk boltba 4en a gyerekekkel, megfőzök, porszívózás, állandó pakolás, de ennek ellenére rend az sosincs, mert mire egyik helyen rendet raknék, a kis csapat a másikban már bombát robbantott. Ez van.

Igazából nekem csak egy dolog hiányzik, amit kicsit pótol a net ilyenkor este, hogy beszélgessek valakivel, nem csak babanyelven, meg kisgyerekkel.

De már elég mobil vagyok a kicsikkel, 2 napja egyedül mentem be velük kocsival a közeli városba autóval. Eddig még nem mertem, le is izzadtam rendesen mire hazaértünk, de jó volt.

Ha meg nem vagyok vidám, annál rosszabb. Megérzik és ők is nyűgösek. Nem mondom hogy nem szakad el néha a cérna, de alapjában jó kedvem van. :-)

Mióta dolgozol? Mert egy ilyen megfeszített tempóba kb 2 hónap kell mire beleszokik az ember és megtalálja a ritmust aztán kb fél év után jön az első kibukás, amit csak egy kiadós szabadság tud helyre hozni.

Remélem tényleg van vki a családban, aki havonta egy hétvégére tud a gyerekekkel foglalkozni, h pihenjetek.

Az első vagyok:

hát ez nem hangzik vidáman, szerintem mindenki ki lenne bukva a helyedben. Jobb lett volna szellősebbre tervezni ezt az időszakot, persze így utólag ez már nem segít rajtad, ezt tudom. Csak annyit tehetsz, hogy elfogadod ezt a helyzetet ahogy van, és végigcsinálod. Próbálj mindig a jelenre koncentrálni, azokra a feladatokra amiket éppen megoldasz, hogy ne nyomasszon a "mennyi van még hátra" gondolata. Voltak nekem is nehéz időszakaim, ez segített.