Van úgy, hogy utólag borzasztóan megbánod azt, ahogyan fegyelmezted a gyermeked?

Velem ma ez történt, rákiabáltam nagyon a kislányomra 2,5 éves, és amikor már bocsánatot kért, és szegényem ő is sírt, még mindig nem bírtam abbahagyni, egyszerűen ömlött belőlem a szó, csak mondtam neki, csak mondtam, nem is mondtam, hanem ordítottam. Természetesen amikor lehiggadtam megbeszéltük a dolgot nyugodtan is, de most valami olyan iszonyú lelkiismeret furdalásom van, nem bírok magammal elszámolni. Sírok, sírok és sírok, és csak a rémült kis arca van a szemem előtt, akárhova nézek. Ez mással is előrodul, vagy én vagyok zombi?