Mi a helyes viselkedés, ha megüt a gyerekem? Szörnyen viselkedtem vele tegnap. Van visszaút? Hosszú.
2 éves múlt a fiam.
Már többször előfordult, hogy rám csapott, mindig mondtam nem szabad, anya szomorú lesz. Vagy csak simán elkaptam a kezét, hogy ezt ne! De rögtön ellenkezik, ha én azt mondom nem, akkor ő azt mondja de, és fordítva. Vitatkozni már le sem állok vele, mert úgyis addig mondja, míg övé az utolsó szó.
Nem szeretem bántani, eddig pár kézre csapás és seggre ütés volt részemről, és tényleg akkor mikor már borzalmasan elfajult a helyzet, bünti is volt, az sem hatott, na akkor csaptam oda.
De tegnap meg volt veszve. Folyamatosan visszabeszél (vetkőzz le, megyünk fürdeni - nem vetkőzök, gyere ide, adok zoknit - nem megyek, ne kapcsold be a tévét - de bekapcsolom), bármit mondok rögtön az ellenkezője a válasz. Nyafogott, vergődött, bármit vettem elő nem játszott vele, nem evett, csak hisztizett és csak olyat akart, amit nem lehet (pl a szőnyegre borítani a buborékfújó tartalmát).
Mikor már meguntam, elővettem egy régi-új játékot, ezer éve nem játszottunk vele, de fiamnak az volt a buli, hogy ugráljon rajta, eldobálja (kirakó), ekkor én szó nélkül elkezdtem elrakni, amire persze behisztizett.
Mondtam neki felesleges a hiszti, ha nem tud szépen játszani, akkor elrakom. Megint dobálni kezdte, én meg csendben szedegettem, nem akartam vitatkozni vele. Ültem a földön, erre odajön, visít, hogy ne rakjam el, én meg pakolom és úgy megütött, hogy na! Két kezével a fejem, oldalról. Gyakorlatilag a két fülemet találta el. Nem gondolkoztam, csak indult a kezem, és egy akkora fülest sikerült adnom neki, hogy el is esett. Aztán rohant az apjához, de hallottam, hogy alig kap levegőt, a sírástól vagy az ijedségtől (mert ugye nem szoktam pofonokat osztogatni).
Én teljesen kibuktam, bevágtam az ajtót és csak sírtam, hogy hogy a fenébe lehetek ilyen sz@r, hogy ekkorát ütöttem, és ki sem mertem menni még akkor sem, mikor hallottam, hogy már nevetgél.
Tegnap megfogadtam, hogy soha többé ilyet. Este el is beszélgettem vele, hogy azért az nincs rendben, hogy ütjük-vágjuk egymást, látszólag meg is értette. Erre ma. Megint.
Reggelihez kért majonézt. Ő nyomhatta ki a tányérjára. Viszont nem akart belőle enni. Én meg közöltem nem pazaroluk, ha kikérte a majonézt egye is meg. Erre gusztustalan hangokat hallat (blöáááá) hogy neki nem kell és elfordult az asztaltól. Én a fejénél fogva visszafordítottam, hogy de megeszed.... erre kaptam egy pofont.
Mondjátok meg, őszintén.... mi a fenét kezdjek vele?
Bünti szokott lenni. Leültetem, beviszem a szobájába, vagy elveszem egy kedvencét egy napra. Tegnap lekapcsoltam a mesét, azért is rám csapott.
Nem tudom, hogy itt a pofon nevelési célzatú lenne-e. Azt mondom neki ne üss, én meg megütöm.... nem tudom ez jó-e. Vagy tegyem többet büntibe?
Tök kivagyok. Ez így nem mehet tovább. Segítsetek!
Egy elkeseredett anyuka. :(
válasza:Hallgass a férjedre, sőt Ő is vegye ki a részét a nevelésből, ezt már rég meg kellett volna állítani. Egy férfin sokkal jobban érzik gyerekek a szigort, nem szabad hagyni elharapózni a dolgokat.
Mi mindig szigorúak voltunk, most megköszönték!!!! az óvónénik, hogy így neveltük a gyerekeket, mert példaértékú, ahogy esznek, viselkednek tisztelik egymást és a felnőtteket. hisztit hírből sem ismerik (ha elkezdenék, mennek a nyugihelyre,súlyosabb helyzetben kapnak pofont is, de utána mindig megbeszéljük, tanulnak belőle).
Lehet nem így csinálni, de azért ennyi mindent ráhagyni, amit manapság szoktak a gyerekekre nagyon megfogja bosszulni magát!!!
válasza:Hmmm... szerintem is kicsit túl engedékeny vagy, és gondolom ez vezetett idáig. A kisfiad próbálkozik, feszegeti a határokat, meddig mehet el, ő akar a főnök lenni. DE nem ő az, sose feledd: TE vagy az erősebb (persze nem fizikailag :)) vagyis úgy is, de nem az a a lényeg, sőt. Szerintem ne üss vissza, mert az erőszak csak erőszakot szül. Nem szabad, te se tedd. Legyél kicsit kevésbé engedékeny, kicsit szigorúbb. Szerintem részben igaza van a férjednek!
Kicsi még, ez csak rosszabb lesz, ha hagyod, és később komolyabb bajok lesznek!!!!
3 gyerekes anyuka
Köszönöm Nektek is!
Már csak azt kellene megtudnom miben legyek szigorúbb?
Ha eddig labdázhatott, ehetett a szobában (mondjuk ez utóbbi ritka), akkor most kezdjem el ezeket betiltani?
Férjem kiveszi a részét. Délutánonkét vele van munka után. Csavarognak, focizni, játszóra járnak. Vagy könyvet olvasnak, autóznak, építőznek. Néha csak fekszenek a mese előtt.
Nekem aza bajom néha, hogy a férjemnek viszont hamarabb eljár(na) a keze. Én inkább ráhagyom a fiamra, ha visszabeszél, majd megunja, úgysem ér el vele semmit, a férjem viszont a 2. visszabeszélés után már emeli a kezét (nem üt, csak emeli).
Butaság lenne olyat kérni... szerintetek miben legyek szigorúbb?
válasza:Hát nem tudom... Kicsit az az érzésem, aki nagyobb szigorra buzdít, annak nem volt oylan temperamentumos a gyereke, mint pl. az enyém, vagy a tiéd. (Én válaszoltam már, akinek 3 éves a lánya..)
Iszonyat akarat lakozik benne, szigorral képtelenség elfolyatni, mert szabályos dührohamai lesznek. Persze neki sem szabad mindent, ésszerű határokon belül viszont engedek.
Annyi mindet olvatam mostanában ebben a témánban, tulajdonképpen megnyugtató dolog, ha a gyerek hisztis, akaratos, és nincs mindenben elnyomva, mert ez az egészséges személyiségfejlődés része.
El kell fogadni, hogy a gyerekek személyisége sem egyforma, van akinél a dackorszak megkeseríti a szülők életét, más meg könnyedén megbírkózik vele, mert van egy viszonylag kezelhetőbb gyereke.
Na igen, akarata az van. Nem kevés.
Próbálok én is ésszerű határokat állítani elé.
Pl a szobában evés nálam nem egy hú de rossz dolog, mi is ettünk sokat a szobában, míg nem volt gyerekünk, ma is előfordul néha, de pl a szomszédomnál kizárt, hogy a szobában egyenek.
Én viszont nem szeretem, ha az étellel játszik, fújjog rá, kiköpi... a szomszédnál meg ez fordul elő gyakrabban.
Persze mindenki a saját gyerekének tudja a legkönnyebben meghúzni a határokat, a másé más habitusú, abban a családban mások a szokások, de az alapelvek nagyjából hasonlóak.
Csak kíváncsi voltam mások hogy látják a helyzetet.
Eddig nem volt gondom a dackorszakkal, tudtam kezelni, csak kicsit elfogyott az energiám.
válasza:Én csak annyit írnék, hogy amíg apa és anya keze is "eljár", addig ne várd, hogy ő ne pofonosztással vezesse le a dühét, frusztráltságát, vagy egyszerűen csak ne kövesse játékból (de erőből) a példát.
A kirakózós pofont megértem, a helyedbe tudom képzelni magam, nem mondom, hogy természetes, hogy visszaütöttél, vagy jól tetted....de egy ösztönös reakció volt. Olyan már nálunk is előfordult, hogy öltöztettem valamelyik gyereket, hanyatt fektetve próbáltam ráadni a ruhát, amíg ő kapálózott, aztán viccesen arcon rúgott teljes erőből, na akkor nekem is lendült a kezem ösztönösen. Vagy csak elkaptam erőből a bokáját, vagy odacsaptam a fenekére. De ez mindkét gyereknél 1-2 alkalommal fordult elő.
De úgy értelmezem, nálatok fenékrecsapás és hasonlók előfordulgatnak néha, apától is, tőled is....szerintem ezt nem kellene! Mert mit tanul így a gyerek? Hogy ha dühös, odacsaphat.
Fogd meg, magyarázd el neki, egyszerűen, tőmondatokban, határozottan, de ne eltorzult fejjel, hogy EZT NEM SZABAD!
Egyáltalán nembiztos, hogy megérti. Most még. De megtanulja előbb utóbb.....és látja a mintát, hogy így is lehet. Szavakkal.
Szerintem a büntetéshez is nagyon kicsi még. Nekem 22 hónapos a fiam, hát, szerintem ő is érdemelne időnként büntit, de el sem tudom képzelni, hoy beküldöm a szobába, és ott maradjon, vagy ilyesmi. TV-t nem néz szerencsére, így a TV megvonás nem bünti.
A malackodik az ennivalóval, elveszem előle, és mondom, hogy csak szépen szabad enni. Tudsz kanállal enni? Ha mondja, hogy igen, visszaadom. Ha újra elkezdi turkálni, kidobálni, akkor elveszem, és megmondom, hogy ez csúnya evés, így nem szabad, és ezzel letudtuk, ez az evés ennyi volt.
Ha nagyon nyafogós, nyűgös, semmi nem jó hangulatban van, akkor kiviszem az udvarra, akár este is (persze nem éjszaka, de mondjuk este 7-kor), fut, mozog, rohangál egyet, és megnyugszik. Én is! :-)
válasza: válasza:Ja annyit akartam még a visszabeszélésről, hogy ezeket ne vedd már ennyire komolyan!!!! hisz 2 éves! Ez csak amolyan "csakazértis" dolgok! most érti már meg, hogy ő nem te vagy, hanem egy különálló kis lény, és ezzel a visszabeszéléssel biztosítja önmagát arról, hogy igen, ő egy másik emberke, más akarattal! Gondolkodom, tehát vagyok - az ő nyelvére lefordítva = "visszabeszélek, tehát vagyok".
Majd kamaszkorban!!! Na, az majd visszabeszélés lesz! :-))
válasza:Nem tudom írták-e már neked: Rajzolj! Üljetek le a gyerkőccel, mikor aranyos és jókedvű. Kezdj el rajzolni egy anyukát, akár macinak, akárminek, amit szeret, és rajzolj neki egy kisgyereket. Mesélj mellé, mikor szomorú és mikor jókedvű az anyuka (maci): amikor a kisfiú (kisbocs) hisztizik (konkrét esetet rajzolj vagy mesélj, de ne azt mondd, hogy te, hanem róla mint a kis mesehősödről beszélj) anyuka szomorú, de amikor a kismaci segít, okosan viselkedik, szépen eszik, nem beszél csúnyán anyukájával, akkor nagyon boldog mindenki, apamaci is. Stb. Nekem 2 hónapos tortúra ért véget így. 4D ultrahangon voltunk a nagyfiammal, aki akkor volt 2,5 éves, és megértette, mi is van ezzel a tesótémával. Nem derült ki semmi ekkor, de a következő 2 hónap maga volt a pokol. Órákon át tartó visítás, üvöltés, rángatás, hisztiroham. Voltunk orvosnál, beutaltak gyerekpszichológushoz, nem mentünk el, mert közben itt olvastam, hogy a tanmese milyen jó dolog, kombináltam a rajzzal, mert ő azt szereti. Kirajzoltam magamból az ideget, őt pedig rengeteget vittem levegőre, sétálni (tél volt), közben folyamatosan beszéltettem, kérdezgettem, meséltem neki rólunk.
Most 3,5 éves, nála jobb testvér kevés van :)))) Imádja a testvérét, örömömben sírok ha nézem őket :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!