Tényleg ennyire nem megy nekem az anyaság? Bővebben lent.
2 éves lesz a fiam 1 hónap múlva. Napok óta meg van fázva, és nagyon folyik az orra, ezért többször kell kiszívnom porszívóval amit utál, miután végeztünk még hosszú percekig ordít nem tudom megnyugtatni. És ez naponta többször. Ha bármit tiltok neki azonnal földhöz vágja magát és ordít. Aztán megint folyik az orra és kezdődik minden elölről. Próbálom szépen elmagyarázni vagy mondani ha vmit nem szabad, de nem figyel rám és csak megint rákezdi. És ekkor már nálam is szakad a cérna, és kiabálni kezdek vele. Ráadásul egy udvarban lakunk anyámékkal aki persze minden hangos szóra rohan át és közli hogy ezt nem csinálhatom a gyerekkel és menjek orvoshoz. Ma nagyon kiborultam. Egy önálló gondolatom sem lehet a saját gyermekem nevelésével kapcsolatban mert vki mindig ellát vmi "jótanáccsal".
Hogyan kezelitek ezeket a helyzeteket ha volt vki hasonlóban? Már azt érzem rossz anya vagyok, és semmire sem vagyok jó, mert csak ezt hallom nap mint nap.
Ne érezd magad rossz anyának, ez hülyeség.
De próbálj meg nem kiabálni a kicsivel -tehet ő bármiről is? Ha magaddal vagy anyukáddal van bajod, a kicsin csattan az ostor. Ez természetes, de meg kell próbálni úgy csinálni, hogy ne így legyen.
Kiabálsz -megint sírni fog, dobálni magát -akkor megint kiabálsz ---->ördögi kör. Higgadj le valahogy, Ő is jobban megnyugodna, ha nyugodt lennél.
Ja, hogy könnyű mondani?? Tudom... nekem is van 3... Csak próbálok segíteni :)
Jesszusom. Költözzetek el!!!!!
Amúgy üdv a dackorszak-klubban. Én már épp kifelé lábalok belőle.
Ne kiabálj. Vegyél egy nagy levegőt, önts magadnak egy teát, nézelődj ki az ablakon, tegyél úgy, mintha nem izgatna!! Tudom, hogy elég nehéz ezt megtanni, de igazából nem is annyira, inkább csak eleinte. Amennyiben tűrhetetlenül viselkedik (pl dobálja az ételt, szándékosan a tiltás ellenére cselekszik és közben vigyorog rád stb), szóval ha már kiveri a biztosítékot, én büntibe tettem (mostanában már nem volt erre szükség, amúgy is csak igen rövid ideig). Bünti a másik szobába küldés (ne zárd rá az ajtót!!), sarokba küldés vagy ilyesmi, a lényeg a szeparáció. Lehiggadás után meg kell beszélni, hol volt a hiba. Nekem nagyon bevált, tényleg igen rövid idő alatt sikerült visszaszorítani a rosszalkodást az ingerküszöböm alá. Sokszor mondogatja is a kis állatainak, hogy ezt meg azt nem szabad, mert menni kell a büntibe, de legtöbbször végül nem kerülnek büntibe :) Lényeg, hogy így teszi magáévá a szabályokat.
Fontos: a büntetés mellett a jutalmazást is be kell vezetni. Nem csokidömpingre gondolok, csak ne vedd természetesnek, ha jól viselkedik: dicsért meg, ha ügyesen viselkedett a boltban, az orvosnál, a villamoson, stb. És mindig biztosítsd a szeretetedről, bünti után is.
Először is: ha beteg, légy türelmesebb vele. Én csak akkor szoktam orrot porszívózni, ha nem folyik az orra. Ha állandóan jön a vizes cucc belőle, akkor nem kell porszívózni, csak ha sárgás-zöldes jön. Persze alvás előtt mindenképpen porszívózom neki, hogy lássam, milyen színű, de nem kell egész nap állandóan! Előtte fújd be sós vizzel, aztán porszívó, utána Nasivin vagy más orrspray.
A gyerek hadd ordítson, vágja csak földhöz magát, hagyd ott, akkor abba fogja hagyni, rájön, hogy ez nem pálya.
Anyáddal meg tényleg le kell ülni beszélni, hogy a te gyerekedet te neveled, ne idegesítsen átszaladgálással.
nem vagy rossz anya!
a kétéves kor, az egy nagyon nehéz kor.. ilyenkor a szókincsük a gyerekeknek leszûkül a "nem" és "nem akarom" szókészletre.. idegpróbáló, az tény..
anyukádnak igaza van abban, hogy jobb nem kiabálni a gyerekkel, de attól még nem szabadna beleszólnia nap mint nap a dolgaidba..
nehéz ilyenkor az embernek megôriznie a türelmét, fôleg ha napi 24 órában gyereket nevelsz, mégis próbáld meg.. nem anyukád "jótanácsai" miatt, hanem magad miatt..
azon pillanatnyilag semmi sem fog változtatni, hogy kisfiad nem hallgat rád.. maradj határozott fellépésû vele szemben, hogy tudja, komolyan gondolod a tiltást, de próbálj meg nem begolyózni attól, hogy nem hallgat rád.. majd ezen a korszakon is átléptek..
ha esetleg már nagyon sötét gondolataid támadnának, akkor igenis menj el a háziorvosodhoz, és beszéld meg vele, hátha tud ajánlani valami nagyon enyhe nyugtató hatású szert.. persze errôl anyukádnak nem kell beszámolnod..
csak a saját "haztartásodra" koncentrálj, az udvar másik oldala már nem a te felelôsséged :)
üdv, egy 19 hetes kismama egy idegpróbálóan hisztis 14 hónapossal :)
13:19 vagyok, még eszembe jutott pár dolog.
Először is fontos, hogy a hisztivel ne érje el, amit akar , ugyanakkor más módon elérhesse. Pl ha a figyelmedért hiszizik, szentelj neki több figyelmet, de akkor, amikor nem hiszizik! Ha dobálja az ételt, játsszatok célbadobósat, vagy dobáljatok kavicsokat a patakba, de akkor, amikor nem hisztizik!
Másik: A felállított szabályokat anyukáddal is közöld. Eszerint nevelitek a gyereket ebben a nehéz időszakban, kéritek, hogy ezt vegye tudomásul és segítsen.
Harmadik: ha anyukád késztetésére elhiszed magadról, hogy rossz anya vagy, az rengeteget árt a gyerekednek, ugye ezt magyarázni sem kell. Márpedig amit sokszor hallunk, azt általában elhisszük.
Köszönök minden eddigi hozzászólást. Már eljutottam arra a szintre, hogy ha hisztizik ordít inkább otthagyom nem foglalkozom vele hogy hátha akkor abbahagyja de erre csak mégjobban rázendít általában. Nem szívom egész nap az orrát, de mivel váladékos és kifújni sem hagyja ha lóg a takony az orrából nem tudok vele mást tenni. Mindennel próbálom olyankor nyugtatni elterelni a figyelmét nem sok sikerrel.
Anyámmal az a baj hogy minden másba is szeret beleszólni háztartásba férjemmel való kapcsolatba stb... Néha vigyáz is a gyerekre segít is de azt hiszem túllép lassan minden határon...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!