Annyira anyás a gyerek hogy minden próbálkozás ellenére sem szokott be a bölcsibe?

Örülj neki, ha sír utánad, ez teljesen normális és természetes, azt jelenti, hogy kialakult benne a kötődés, hogy TUD kötődni: az anyához való kötődés minden további érzelmi kötődésének a prototípusa! A beszoktatás, és még az azt követő hetek egy nehéz dőszak, és valóban a reggeli otthagyás a legnehezebb, de a sírás nem tart soká, utána lekötik majd a játékok, a gyerekek, a gondozónők, a tevékenységek, és délután kitörő örömmel fog Téged viszontlátni (míg te egész nap rosszul érezted magad nélküle...)! Ez bizony egy kellemetlen időszak, de szükséges ezen átesni! Olyan, mint amikor letpész egy sebtapaszt. Túl kell esni rajta.

Az előttem szólónak annyiban igaza van, hogy a szülő fejében nagyon sok minden eldől (de nem minden). Pozitívan kell felfognod. A kislányod ügyes lesz, rengeteget fog tanulni és nagyon büszke leszel rá. Te is ügyes leszel és nem fogsz hisztizni, és milyen jó érzés lesz újra sikeresnek lenni a munkahelyen, és utána délután magadhoz szorítani a kislányodat és beleszagolni a hajába! Elmeséli majd, mi törént vele aznap, mi volt az ebéd, és hogy aludt-e, és lassan már várni fogja a kis társait reggelente, mikor beviszed a bölcsibe. Klasszak lesztek!!!

A fiam is annyira anyás, hogy a wc-re se tudok elmenni, mert ordít utánam.

Hétfőn kezdte a bölcsit, és igen, ordít. Viszont szépen játszik, és ha eszébe jut, hogy nem vagyok ott, akkor sír, és a gondozó könnyen meg tudja vigasztalni.

Ha te tartasz a bölcsitől, akkor a büdös életben nem fog beszokni a gyereked, erre mérget vehetsz. Ő azonnal megérzi, hogy tartasz tőle, és bizonytalan vagy, és ezt ki is fogja maximálisan használni. Csak a baj ott kezdődik, hogy amikor oviba viszed, ugyanez lesz, csak hatványozottabban.

Két dolgot tehetsz: elhatározod hogy beadod, és erőt veszel magadon, és kizárólag azt sugárzod kifelé, hogy a világ legjobb dolga a bölcsi, és soha olyan jó helyen nem lesz a kicsi mint ott, vagy el se kezded.

Mert ha a mostani hozzáállásoddal indítotok, akkor előre borítékolható a sikertelenség, és kizárólag a gyereknek ártasz ezzel.

Úgyhogy novemberig van időd eldönteni mit akarsz, de bármit is kezdesz, következetesen tarts ki mellette.

Még annyit akartam írni, hogy jelenleg úgy érzem, ez a világ legnehezebb dolga, és ahogy ma hallgattam, hogy bent sír, én odakint sírtam vele:( De mire mentem érte már megint én voltam az, akitől csak azt hallja, hogy a bölcsi fantasztikus, és a legjobb ott a fiamnak.

Így ordít, de reggelente alig várja, hogy elinduljunk a bölcsibe - vagyis hiába ordít szívszaggatóan, ésszel tudom, hogy nem rázza meg annyira, hiszen akkor nem is szeretne menni. Csak a szívem nem tudja, és elég rosszul is érzem magam, de ez is elmúlik. Hidd el nekem, hogy neked az anyukának ezerszer rosszabb, és ezerszer nehezebb, mint a gyereknek.