Mi lehet a 6 éves kisfiammal?

Próbáld meg azt hogy ha meg tudod oldani egy két órára vigyél el a picikét az unokahúgék, vagy valaki. Akkor látni fogja a nagyfiad, hogy csak neki vagy otthon egy kis időre. És ne hívd játszani, hanem ülj le játszani, csatlakozni fog szerintem. Bár már ő nagyon nagy fiú. Vagy például a kicsit valakihez elviszitek, vagy apuka vigyáz rá, vagy apuka, barátő külön sétál vele (úgy értem kicsit lemarad), elmentek állatkertbe és sokat foglalkozol a naggyal.

Így szerintem ki fogja bökni mi a baj, illetve meg fogod látni hogy a kicsi e az oka vagy más is.

A másik, nem lehet hogy a 3,5 éves unokahúg mond neki dolgokat rólad kicsiről, és ez bántja a nagyot, pedig lehet nem is úgy van. A gyerek még kicsik, másképp fognak fel dolgokat, olyat is észrevesznek amit mi nem, olyanból is ügyet csinálnak ami nem nagy dolog, viszont van amiből mi csinálnánk az ő helyükben azt meg észre sem veszik.

Azt hogy nem mesél arról mi történt vele a mamánál ne kérdezd, ne erőltesd. Kezdj el te beszélni róla hogy mama mondta hogy ezt vagy azt csináltatok, beszéltél vele telefonon, meg hogy te otthon ezt csináltál és vártátok már nagyon haza a kicsivel. A kicsi is nagyon hiányolta, kereste hogy hol van.

Az hogy utánozza, az meg gyerekeknél természetes szerintem. De én úgy gondolom mondhat neki vmit az unokahúg, de nem biztos!!!! Vagy egyszerűen amit ott lát a kislánytól azt alkalmazza otthon!!!

Ha semmi sem segít, én is pszichológust ajánlok, veszteni nem vesztesz vele semmit. Úgy is jön a suli, jó lesz oda is. Hacsak már nem jár. Mert ha jár, akkor lehet az is baj.

A lényeg hogy érezze hogy bármikor számíthat rád, bármiben és hogy mennyire szereted. És mondjad is neki! Öleled át sokat ha engedi. De a csokival, édességgel jutalmazd semmiképp! Sok-sok közös élmény, ez kell neki!!! Ez biztonságot fog neki adni!!!!