Mit csináljak két éves kisfiammal? Állandóan sír!

Sajnálom,hogy nem tudok segíteni,de együtt érzek veled,nálunk ugyan ez megy,már nem merek elindulni vele sehová,mert mindig hiszti a vége tiszta méregzsák.

Jövő hónapban lesz 2 éves.Fiú

Szigorúnak kell vele lenni.Otthon kell rá megtanítani,hogy nem hisztizünk.Egy 2 éves gyerek,már felfogja,ha elmagyarázod neki,hogy a hisztinek következményei vannak.Először guggolj le hozzá,szólítsd a nevén,nézz a szemébe,és mondd neki,hogy nem szabad.Ha nem hagyja abba,előre magyarázd el neki,hogy ha hisztizik,rá kell csapj a popsijára,mert így sajnos nem szabad viselkedni.Mondd el neki,hogy te nagyon sajnálod,de ezt muszáj,mert meg kell tanulni,hogy így nem csinálunk.Ne dühösen,hanem nyugodtan,határozottan tedd.Miután kapott a popsijára addig ne engedd el magad mellől,amíg abba nem hagyta a sírást.Akkor mondd neki,hogy kérjen bocsánatot,mert csúnyán viselkedett.Puszilgasd meg,biztosítsd róla,hogy nincs már semmi baj,nagyon szereted,és soha többet ne beszéljetek róla.Ha következetes vagy pár napon belül megoldódik a probléma.Ja,ezt mindig próbáld kettesben elintézni vele,hogy ne alázd meg mások előtt.Most még nem fogja ezt fel,de a szülőnek, sem árt gyakorolni idejében az ilyen fajta tapintatot.

3 gyerekes anyuka+óvónéni

Nekem nagyon beválik és nagyon szimpatikus is Ranschburg szemlélete, nála két szabály van

1. tanuélja meg, hogy hisztivel nem ér el semmit. Sem a célját, sem pedig azt, hogy rá figyeljenek. A mérgelődés, szidás, haragos beszéd is figyelemnek számít, szabályszerűen át kell nézni rajta ilyenkor, nyugodtan dudorászni mosogatás közben stb.

2. Ugyanakkor a nem hisztizős időszakban kitüntetett figyelemmel kell felé fordulni, sokat játszani, beszélgetni vele.

Sajnos már én is kipróbáltam azokat a tanácsokat, amiket az előző válaszolók írtak, de nálunk se vált be a hisztire. Úgy látszik nem minden gyerekre hatásos, vagy nem fogják még fel, vagy makacsabb természetűek.

Amúgy én úgy gondolom, ha csak otthon hisztizik, akkor biztos unatkozhat otthon. Megszokott környezet, már semmi nem kelti fel a figyelmét, egyszerűen un otthon mindent beleértve téged is. Már bocs hogy ezt írom, de nálunk is ugyanez a helyzet otthon. Én ezt akkor tapasztaltam, amikor a szomszéd gyerekek elutaztak 2 hónapra, és előtte minden nap együtt bandáztak, ahogy elmentek azóta van ez. Soha nem kérdezi hogy hol vannak a gyerekek, csak egyszerűen nyűglődik egyedül.

nalunk is ez volt (neha van).

en ranezek, es megkerdezem: "elertel ezzel nalam valamit?"

ha azt mondja igen, es bombol tovabb, leulok, es nem figyelek ra

de ez a ritkabb eset, mert tobbnyire az van, hogy "nem", huppog parat, nyujtja a fejet, hogy adjon egy puszit

mindig elmondtam neki, hogyha akarunk valamit, akkor nem uvolteni kell, hanem szepen elmondnai, es kedvesen ravenni.

ez egyebkent mukodik akkor is, amikor direkt rosszalkodik, pl fel akar maszni a szekrenyre

megkerdezem, hogy szabad ilyet csinalni?

ha igent mond, mondom hatarozottan, hogy nem, es ezt te is tudod, ezert es ezert

ha nemet mond, akkor megismetlem vele, hogy nem szabad, ne csinald

hatarozottan, de nem durvan

neha erre elpityeredik, akkor megvigasztalom, es keresunk olyat, amit szabad (peldaul ossze akarja firkalni a vitrint. kerdem szabad, mondja nem. akkor felvetem, hogy mi lenne, ha rajzolnank egy bogarat, milyen szinu legyen? es ha mond egy színt, elveszett, mert mar el is van terelve a figyelme :))