Csak szerepjátékot játszik - nem baj ez?

Gratulálok a kisfiadhoz, igazi ügyes, kreatív kisgyerek!!! És gratulálok neked is, hogy ellenállsz a rajztanításnak, nagyon ritka!!!

A szerepjáték a legfejlettebb játszási forma, minden, de minden képesség alakul, fejlődik benne, illetve minden más tevékenységgel össze lehet kapcsolni. Talán erre figyelj picit, és akkor tényleg rendben lesz minden (bár baj így sincs).

Én a helyedben nem kezdenék el építeni, hanem egy szerepjáték részeként őt biztatnám rá. Jön a vihar, megáznak az állatok, hova bújjanak?! Vagy kirándulni szeretnének a legóemberkék, de nem tudnak mivel elindulni...stb.

Vagy ha kénél a gyurma, akkor pl. műanyag kis állatoknak lehetne bújóhelyet, barlangot, tavat kialakítani....és akkor jön a sszzzszzz kígyó (persze gyurmából), az állatok meg bebújnak a barlangba...stb. :-)

Tehát az egyéb tevékenységek legyenek a szerepjáték kellékei. Legyen szükség az elkészítésükre. De ha ez még korai, azzal sincs semmi baj! De azért tehettek néhány próbát.

A rajzolás teljesen rendben van, hagyd firkálni minél többet, óriási csomagolópapírra vastag krétával, vagy aszfaltra óriás krétával, homokba bottal....vagy tenyérrel, ujjal festeni, pacsmagolni csomagolópapírra. Ne aggódj, hogy nem rajzol formákat! Fél év - egy év és csuda gyönyörű rajzokat fog készíteni! A fantáziája meg van hozzá, a firkálással pedig ügyesedik a keze. amikor a kettő "összeérik", ontani fogja a jobbnál jobb rajzokat!

Egyébként teljesen a saját gyerekemre ismertem a leírtakból. a lányom most 5 és fél éves. 15 hónaposan kapta az első babáját és babakocsiját, azonnal olyan szinten kezdett szerepjátékozni vele, mint egy óvodás. Nem csak tologatta, de etette, fürdette, pelenkázta, lázat mért, kúpot adott, öltöztetni próbálta....

Azóta is a legfőbb játéka a szerepjáték, mindenből valamilyen történet kerekedik ki, ha valamit a kezében fog. Kiskorában a kanalakkal imádott játszani, a nagy kanál volt az apuka, anyuka, a teáskanál a gyerek....ezerféle történetet játszott el velük.

2 évesen kapott először duplót, nálunk is úgy nézett ki, hogy csak a figurákkal játszott, komplett családi élethelyzeteket. Most is csak a legszükségesebbeket építi meg, ami a szerepjátékhoz feltétlenül szükséges. Kirakózni kb. fél éve kezdett, de nem viszi túlzásba, én pedig nem erőltetem.

4 éves koráig kizárólag firkált, aztán egyik napról a másikra fantasztikus tempóban fejlődött a rajzkészsége. Most imád rajzolni, nincs két egyforma rajza, fantáziadús, részletes, kidolgozott művei születnek, és mindegyik szól valamiről. Tehát nem fa, ház, szivárvány....hanem egy komplett kis történet.

Rengeteg plamobilunk van, azzal is nagyon szeret játszani, órákig elmerül benne, és történeteket talál ki, összekombinálja a figurákat, tárgyakat a legóval, fakockákkal, dobozokkal, textilekkel.....

Ha királylányos szerepjátékot játszik, maga készíti el a kellékeket, rendezi be a palotát, a palota melletti kertet...stb. Fakanálból, zokniból, kesztyűből bábokat készít teljesen önállóan, esetleg csak megfognom kell, míg valamit ráragaszt, vagy a megkötésben segíteni.

Kis dalocskákat, versikéket költöget, amik ritmusosak, rímelnek...

Most nem a saját gyerekem akarom fényezni, csak rávilágítani, hogy három évesen pontosan ott tartott, ahol a te kisfiad, semmit nem csinált úgymond rendeltetésszerűen, nem kirakózott, nem rajzolt ábrákat, ja, és a játszótéren is mindig csak homokozni szeretett, ott ágakból, kövekből, falevelekből csinált "színházat"....és az óvónénik nagyon elégedettek vele, mindig dicsérik, milyen kreatív gyerek, és milyen gazdag a lelkivilága.

Nekem ez sokkal többet jelent, mint hogy hány évesen hány darab kirakót tud már kirakni!

Szóval nyugi, nagyon jól fejlődik a kisfiad! :-)

Idézet egy szakmai honlapról, ami azóta sajnos megszűnt, de még idejében lementettem:

>>> Miért fontos az alkotás, ábrázolás? <<<

* Fontos a léleknek *

A rajzolás, ábrázolás az ember egyik legősibb önkifejezési formája.

Feszültséget old, érzelmeket, gondolatokat közvetít.

A kisgyermek ismereteket, benyomásokat szerez az őt körülvevő világról: látja, hallja, tapintja, szagolja. Majd alkotó tevékenysége során ezeket a tapasztalatokat önmagában rendezi, saját belső képi világába helyezi, és érzelmeit, gondolatait beledolgozva újraalkotja, megjeleníti azt.

Vágyait, örömeit tárja elénk, félelmeit, szorongásait szabadítja fel rajzolás közben.

* Fontos a testnek *

Az alkotómunka gyermekünk értelmi képességeire is hat, a megismerő folyamat fontos része. Rajzolás, festés, ragasztás, gyurmázás, díszítés, barkácsolás, kézimunkázás...stb. során fejlődik látási, tapintási észlelése, érzékelése, térlátása, önkéntelen és szándékos figyelme, memóriája, fantáziája, kreativitása, de gondolkodása, problémamegoldó és kudarctűrő képessége is! Széleskörű tapasztalatokat szerez az anyagokról, formákról, színekről. Fejlődik finommotorikája (ujjainak apró mozgása), melynek a későbbi írástanulásnál óriási jelentősége van. Fejlődik szem-kéz koordinációja, azaz egyre pontosabbá, összehangoltabbá válik szemének, agyának és kezének együttes munkája. Alakul esztétikai érzéke, szép iránti fogékonysága, igényessége.

folyt. köv.

>>> Hogyan alkot a gyermekem? <<<

* Alkotás 1-4 éves korban *

Már az egészen kicsi gyermek is szívesen rajzol, ám fontos tudnunk, hogy alkotásaiban sokáig nem a produktum a fontos, hanem maga a cselekvés. Nem rajzolni akar, hanem a mozgás, a nyomhagyás jelent örömet számára. Az alkotás, a rajzolás ugyanolyan játék, mint bármi más.

Gyermekünk 1 éves kora körül élvezettel pancsol az étellel, szétkeni az asztalon, terítőn, ruháján... Mi bosszankodunk, míg ő számos érdekes és értékes felfedezést tesz.

Azon túl, hogy tapasztalatot szerez az anyagok tulajdonságairól, ráébred arra is, hogy a foltok tőle származnak, az ő mozdulatai által keletkeznek. Fontos állomás ez az éntudat fejlődésében. Ez nem "rosszalkodás", hanem ismerkedés a világgal, önmagával, tapasztalatszerzés és tanulás. De ha ezt nehezen toleráljuk, vezessük át az ebédlőasztaltól oda, ahol "legálisan" pacsmagolhat. Engedjük, hogy arra alkalmas ruhában vizes homokban, netán pocsolyában, sárban pancsolhasson, nagy csomagolópapíron festékkel maszatolhasson, só-liszt gyurmával gyúrkálhasson!

Alapvető rajzeszköze ennek a korosztálynak a zsírkréta, méhviasz kréta, amit már 1 éves kortól a kezébe adhatunk. Fontos tudnunk, hogy gyermekünk porcos kézfeje csak iskoláskor elejére csontosodik meg, ezért az apró kezek még alkalmatlanok a ceruzák, filctollak, golyóstollak kezelésére. A korai ceruzahasználat miatt alakulhat ki később helytelen ceruzafogás.

Legmegfelelőbb eszköz tehát ebben a korban (a festék és gyurma mellett) a marokra fogható, tégla formájú méhviasz kréta. Mivel ezt a típusú krétát sajnos nagyon nehéz beszerezni, megteszi helyette a rövid, tömzsi zsírkréta is. Rövid ideig mutassuk meg, mire való, aztán hagyjuk, hogy maga kísérletezzen vele.

Először "csak" firkálni fog. Ne becsüljük le ezt a tevékenységet! Az összes olyan kéz- és karmozdulatot ekkor kezdi begyakorolni, ami később az íráshoz is elengedhetetlen.

Mindemellett a firkálás fontos agyi tevékenység is.

Kezdetben csak próbálgatja az eszközt, görcsösen szorítja, bökdösi vele a papírt, élvezi, hogy véletlenül nyomot hagy rajta, gyakorolja a mozdulatokat, játszik a krétával (gyakran valóban csak játékként használja, sorbarendezi, épít belőle). Ezek szándék nélküli firkálgatások.

Később szemével követi a vonalat, elkezd szeme, agya és keze együtt dolgozni. Ez már a szándékos firkálás időszaka.

Hosszú és komoly fejlődési folyamat veszi ezzel kezdetét, amibe nem szabad beavatkoznunk!

Ahogy a mozgásfejlődésre is károsan hat a siettetés, erőltetés, úgy a rajzfejlődésbe (ami szintén komoly érési folyamat) való beavatkozással is károkat okozhatunk. A három dimenziós világ átfordítása síkba hosszú folyamat, a szem, az agy és a kéz bonyolult, összehangolt munkája szükséges hozzá.

Gyermekünk eleinte lendületes lengővonalakat rajzol vállból indított mozdulatokkal (ezért jó a nagy méretű papír), karja még merev.

Élvezettel dolgozik, a mozgás jelent örömet számára.

2 éves kor körül nagy változás következik be, a váll fellazul, a könyök behajlik, az egyenes vonalakat felváltják a körkörös vonalak, ezek a fészekfirkák.

2,5 - 3 éves kor körül a firkavonalakból formák alakulnak ki (szabálytalan kör, cikkcakk, hullámos vonal, hurok), amiket elrendezget a papíron. Ez a formafirkák időszaka (sajnos sokan ilyenkor szokták elkezdeni a figurák rajzolásának tanítását). Most már a csukló és az ujjak is dolgoznak. Később ezekből hosszú gyakorlás során további kombinációk jönnek létre, de ábrázolásról még mindig nem beszélhetünk. Bár akaratlagosan firkál, de a szándék a vonal vezetésére korlátozódik, az a gondolat, hogy tudatosan ábrázoljon valamit, még fel sem merül benne. Nem is szabad siettetnünk, ne kérdezgessük, mit rajzolt, ne magyarázzuk bele a rajzába, mire hasonlít. Ne próbáljuk felismerhető formák rajzolására bírni se közvetve, se közvetlenül!

Előbb-utóbb úgyis eljön az az idő, amikor gyermekünk saját maga fedezi fel, hogy vonalai hasonlítanak valamire. Gyakran előfordul, hogy később már más nevet ad a rajzának, ami először lovacska volt, az néhány perc múlva bari lesz.

Később nem csak utólag, hanem már alkotás közben is mondogatja, mit rajzol éppen, gyakran különféle történeteket kerekít a rajza köré. Ez a vizuális fantázia fejlődésének fontos időszaka.

* Alkotás 4-7 éves korban *

4 éves kora körül kezdetét veszi az ábrázolás időszaka. Azoknál a gyerekeknél, akikkel sémákat tanítottak, ez az időszak korábbra tehető ugyan, és valameddig látványos a fejlődés. Ám ez egy idő után megreked, és rajzaik témájukat, eredetiségüket, képi világukat tekintve messze elmaradnak azokétól, akiknek hagyták, hogy lassabban, de önállóan járják be a fejlődési útvonalat.

Ekkor születnek az első felismerhető emberrajzok. A vonalakból, körökből egyszer csak létrejön az első fej-láb emberke, többnyire két óriási szemmel. Később a belső érés és a gondolkodás fejlődésének eredményeként az emberalakok (és más figurák is) egyre részletesebbek, kidolgozottabbak lesznek.

Nagyon sokáig jellemző még, hogy nem a látás, hanem a belső szemlélet vezeti, nem azt rajzolja, amit lát, hanem, amit tud az adott dologról. A figurák kezdetben átlátszanak (pl. látszik a házban a kismalac zsákja). Sokáig jellemző az aránytalanság is, a képen az a leghangsúlyosabb, legnagyobb forma (vagy a legkidolgozottabb), ami gyermekünket a legjobban foglalkoztatja, ami számára a legfontosabb.

Eleinte a figurák merevek, majd ízületükben mozognak, 7 éves koruk körül pedig minden ízükben mozgó alakot tud már rajzolni.

A tér ábrázolásának is sajátos folyamata van. A figurák eleinte szétszórtan helyezkednek el a paíron, majd egyenes vonalra sorakoztatja őket. A rendezés kétdimenziós, az alulra húzott vonallal (fű) jelöli ki a "lent"-et, a fölülre húzott vonal (ég) vagy Nap jelenti a "fent"-et. Eközött a két támpont között rendezi el a további elemeket.

Az életkor és az érés előrehaladtával megjelenik a látott világ valósághű ábrázolásának az igénye (7 éves kor körül). Ez egyben komoly problémát vet fel gyermekünkben, izgalmas, próbálkozásokkal, tévedésekkel és sikeres rátalálásokkal teli időszak veszi kezdetét. A kétdimenziós elrendezés ugyanis nem teszi lehetővé a mélység, egymásmögöttiség ábrázolását, ki kell találnia valamit, amivel ezek a dolgok érzékeltethetők.

Ennek egyik módja a több szintű ábrázolás lehet, amikor a "lent" vonalra felsorakoztatja a figurákat, majd efölé kerül egy újabb szint, ami nem a "fent"-et jelöli, hanem a távolabb lévő dolgokat.

Másik megoldás a domb rajzolása, a domb oldalán felfutó házak, fák jelzik a messzeséget.

Még később elkanyarodó úttal, folyóval jelzi a távolságot, mélységet.

Rájön, hogy a távolabb lévő dolgok kisebbek, a figurák takarhatják is egymást.

* Alkotás kisiskolás korban *

10-12 éves kor körül az ábrázolás és a színhasználat tudatos, a rajzok arányosak, részletesen kidolgozottak, a takart részek nem látszanak át. Hosszú utat tett meg gyermekünk, míg a firkától idáig jutott. További rajzfejlődése kétféle irányt vehet. Ha külső sémákat volt kénytelen tanulni, alkotókedve alábbhagy, rajzfejlődése ezen a ponton megreked. Ezért fordulhat elő sajnos, hogy a legtöbb felnőtt csak kisiskolás szintű rajzolásra képes, és önkéntelenül vagy tudatosan, de ugyanezeket a tanult sablonokat tanítja gyermekeinek. Ha azonban hagyták, hogy saját fejlődési útját járja, számos próbálkozás, tévedés és siker árán jusson ide, akkor további késztetése lesz arra, hogy a látott és saját világát (különféle ábrázolási technikákat kipróbálva) még tökéletesebben - akár művészi színvonalon - kifejezhesse. Valójában csak ezután, 14-17 éves korban lenne szabad elkezdeni a valósághű leképezés, a tudatos rajzolás tanulását.

folyt. köv.

>>> Hogyan segítsem az alkotást? <<<

* Adjunk élményt *

Biztosítsunk minél sokrétűbb tapasztalatot a világ dolgairól. Sétáljunk sokat a természetben. Ne csak nézzünk, lássunk is! Sőt ne csak lássunk, de tapintsunk, szagoljunk, ízleljünk is! Vehesse ki a részét gyermekünk a mi mindennapjainkból is. Segíthessen a házimunkában, főzésben, kertészkedésben, engedjük, hogy minél több érzékszervét bevonva felfedezze a világot! Hívjuk fel figyelmét a részletekre, az apró csodákra, a zörejekre, az illatokra, a színek varázslatos világára, a természet formagazdagságra. Lásson, tapintson, szagoljon, hallgatózzon, ízleljen, majd beszélgessünk az átélt élményekről. Akkor tudja majd jól lerajzolni az almát, ha már sokszor tapintotta sima, gömbölyű formáját, látta színét, alakját, szagolta kellemes illatát, ízlelte édes vagy savanyú ízét, ha minden érzékszervével megtapasztalta.

* Adjunk eszközt *

Biztosítsunk a tevékenységekhez minél több és változatosabb anyagot, eszközt, amit állandó helyéről szabadon, bármikor elővehet.

Kezdetben (1-3 év) megteszi a csomagolópapír, festék, zsírkréta, házilag is elkészíthető gyurma. Emellett engedjük kaviccsal porba, homokba firkálgatni, sárban, vizes homokban kézzel, meztelen talppal dagonyázni.

De később (3 éves kortól) bővítsük az eszköztárat különböző színű, méretű, vastagságú és formájú papírokkal, ecset helyett inkább szivacsdarabokkal, ollóval, ragasztóval, porkrétával, textillel, fonallal, gyapjúval, agyaggal...stb. Biztosítsunk függőleges felületet is a rajzoláshoz. Jelöljünk ki egy falfelületet, ahova szabad rajzolni, vagy vásároljunk rajztáblát (a legjobb, amelyikbe papírtekercset is befűzhetünk).

Legyen kacatos kosarunk, ahova gyermekünk újrahasznosítható kincseket gyűjtögethet: textildarabokat, dobozokat, flakonokat, gombot, diót, gesztenyét, makkot, parafadugót, színes csomagolópapírokat, szalagokat...stb Ki tudja, mennyi csoda készülhet még ezekből?!

Már 3 éves

10/3

gyermekünknek is a kezébe adhatunk szinte minden eszközt, ami nem mérgező és nem kimondottan balesetveszélyes. Lekerekített végű ollóval már ebben a korban is bátran próbálkozhat. Minél hamarabb megismeri a különféle eszközöket, minél hamarabb megtanulja azok biztonságos használatát, annál több ideje lesz begyakorolni a velük való munkát. Így amikor a fejlődésben eljut arra a szintre, hogy igazán alkotni képes velük, már biztos jártassággal dolgozik, nem az új eszközökkel való bajlódás foglalja le az energiáit (és veszi el a kedvét), hanem teljes figyelmét az alkotásra összpontosíthatja.

* Adjunk mintát *

Az örök minta mi magunk vagyunk. Hozzáállásunkal sokat javíthatunk (vagy ronthatunk) az alkotás folyamatán. Mintát adunk, amikor megteremtjük az alkotás feltételeit. Ha magunkévá tudjuk tenni azt a szemléletet, hogy "gyermek és ruha mosható", ha a rend és tisztaság fölötti aggódásunkkal nem bénítjuk az alkotómunkát (és egyáltalán megengedjük, hogy elővegye az eszközöket), máris jó alapot teremtettünk ahhoz, hogy szabadon, szorongástól mentesen dolgozhasson gyermekünk. Mintát adunk azzal is, ahogy az alkotás folyamatát kísérjük. Ha le tudunk ereszkedni gyerekünk mellé (valós és átvitt értelemben is), hogy együtt dolgozzunk vele, ha át tud hatni az a belső izgalom, ami őt is jellemzi alkotás közben, ha a saját örömünkre munkálkodunk mellette, akkor felkeltjük az érdeklődését a tevékenység iránt, és mintát adunk arról, hogy alkotni jó! Nem a produktum a legfontosabb, hanem, hogy élvezet vele foglalatoskodni.

Mintát kap tőlünk kitartásból is: addig próbálkozunk, amíg olyan nem lesz, amit készítünk, mint amilyennek mi magunk szeretnénk. Ha valamit elrontunk, ki lehet javítani. Közben beszélgetünk, ha van kedvünk, énekelgetünk, kérésre tanácsokat adunk egymásnak, amiket vagy elfogadunk, vagy saját jobb ötletünk támad. Közben elleshet tőlünk technikai fogásokat, amiket saját belátása szerint vagy alkalmaz ő is, vagy csak elraktároz a fejében. Kerüljük az előre kivágott sablonokat, színezőket, kifestőket, és semmiképpen ne tanítsuk figurák, formák rajzolására! Különösen a firkakorszakban. Előbb vagy utóbb minden gyerek elkezd formákat rajzolgatni, az is, akit soha nem tanítottak rá. Ne tekintsük kudarcnak, ha 3,5 éves gyermekünk még csak firkál, míg a más gyereke már kisautót rajzol. Járni, beszélni sem egyszerre kezdenek a gyerekek, rajzolni sem. Engedjük, hogy a saját fejlődési ütemében haladhasson!

Természetesen kérni fogja, hogy rajzoljunk vele. Ne is utasítsuk vissza, de nem mindegy, hogy ilyenkor mit rajzolunk. Mindig csak azt, amit már magától is tud. Ha épp a fészekfirka időszakát éli, gombolyítsunk mi is sűrű fészekfirkát a saját papírunkra. Ne előtte járjunk, hanem mögötte óvakodjunk! Közben pedig hangsúlyozzuk, hogy ez a mi rajzunk, magunknak rajzoljuk, próbálkozzon ő is a saját papírján valamivel.

Később (4-5 éves kor), amikor már ő is lelkesen ábrázol, akkor is kérheti, hogy rajzoljunk meg neki valamit, amiről úgy gondolja, hogy képtelen rá. Ne kezdjünk rögtön rajzolni, előbb beszélgessünk kicsit arról, amiben elakadt. Pl. nem tud várat rajzolni. Milyen is egy vár? Vegyük elő közös emlékeinket. "Emlékszel, mikor kirándulni voltunk, felmentünk a hegyre, és amikor odaértünk a várhoz, mennyire tetszett nekünk a sok hatalmas kődarab. Felmásztál az ágyúra. Tudod, beszéltük, hogy a kis lőréseken át lőtték a katonák az ellenséges csapatokat. Milyen hatalmas zászló lengedezett a várcsúcson!....stb."

A fejében peregni fognak az emlékkockák, és máris sokkal közelebb került ahhoz a belső képhez, amit szeretne megjeleníteni. Talán már szalad is, hogy lerajzolja azt a bizonyos várat. Vagy most már inkább az ágyút! De ha mégsem ez történne, és továbbra is csak állna tanácstalanul, akkor se hagyjuk magára. Végső lehetőségként megmutathatjuk: "ÉN így rajzolok várat, de szokták így is..., lehet rá rajzolni ilyet is, meg ilyet is...", aztán vonuljunk ki a rajzolásból, és bízzuk rá, mi az, amit hasznosít mindebből. A célunk az legyen, hogy ötletet adjunk, kimozdítsuk a pillanatnyi megakadásból, "toljunk" rajta egy kicsit. Ne pedig az, hogy megtanítsuk várat rajzolni. Hagyjuk meg neki a gondolkodás, próbálkozás, kísérletezés lehetőségét, és a tévedését is! Szabad tévedni, szabad elrontani, majd máskor jobban sikerül. Ne javítsunk bele a rajzába, az onnastól már nem az ő munkája, és ha szebb is lett, az nem az ő érdeme, nem az ő sikere. Nem a kész mű és annak esztétikai értéke a legfontosabb, hanem, hogy jó csinálni!

* Dicsérjünk sokat! *

Gyermekünk abban a tevékenységben fejlődik leginkább, amit a legjobban szeret csinálni, és amiért a legtöbbször megdicsérik. Dicséretünk mindig konkrét legyen, ne csak annyit mondjunk, hogy szépet rajzolt, mert ezzel tulajdonképpen nem mondunk semmit. De ha ezt mondjuk: "de jó, hogy ilyen sok színnel dolgoztál, látszik, milyen finoman húztad az ecsetet, nahát, göndör haja lett a királylánynak? Látszik, milyen sokat dolgoztál ezen a váron, milyen jó ötlet volt gombot is rajzolni a ruhára.."stb, akkor azzal nem a kész művet dicsérjük, hanem az alkotás folyamatát és magát az ötletet. A műben rejlő gondolat, az eredetiség legyen a fontos, a belefektetett energia, az alkotás öröme! Ezeket értékeljük, így tudjuk előmozdítani a fejlődést. Örüljünk őszintén a legapróbb újdonságnak is, ami megjelenik a rajzában, ezzel további gondolkodásra, próbálkozásra sarkalljuk.

Különösen akkor fontos ez, amikor a sokadik ugyanolyan rajzot (királylányt, autót, fát-virágot-házat-kislánnyal-szivárvánnyal) hozza megmutatni gyermekünk. Bár szép a rajz, de hetek-hónapok óta ugyanolyan. Ez egy könnyű és üres siker, amiben már semmilyen gondolat és erőfeszítés nincs a gyermekünk részéről.Valószínűleg ő maga is unja. Próbáljuk továbbillenteni ebből a helyzetből. Adjunk új élményeket (családi kirándulás, új mese, rokonlátogatás, játszódélután szervezése a barátaival ...stb.), később beszélgessünk róla, majd hagyjuk, hadd érlelődjön gyermekünkben. Valószínűleg meg fog jelenni belőle valami a rajzaiban. Ha mégsem, akkor biztassuk finoman: "mire emlékszel, tudnál rajzolni róla?"

Vagy próbáljunk ki új, izgalmas eszközöket, technikákat, ez is kimozdíthatja a megtorpanásból.

Alkotásait ne dobjuk ki (legalábbis ne a szeme láttára), hanem rakjuk ki néhány napra a falra (legegyszerűbben használható erre a célra egy mágnestábla, vagy akár egy parafatábla, amire gyurmaragasztóval rögzíthetjük a rajzokat), hogy mindenki gyönyörködhessen az alkotásokban. Gyermekünk rendkívül büszke lesz, és megtanulja becsülni saját munkáját. Később már ő maga is kezelheti a táblát, leveszi, felveszi, rendezgeti a rajzait.

A falról lekerült alkotásokat gyűjtsük dobozba, dossziéba, nagyon érdekes lesz évek múlva újra megnézegetni.