Ha csúnyán beszél 3 évesed, hogyan próbálod leszoktatni róla?

nem bonyolítom túl, rácsapok a szájára.

egyébként meg honnan tanulja el a gyerek? persze hogy a szüleitől. Mivel engem nehéz kihozni a sodromból, választékosan beszélek ergo nincs oka csúnyán beszélnie a gyereknek sem.

Úgy tűnik (le is kopogom), hogy nálunk beválik, ha nem hallom meg. Alkalmi süket lettem.

Mikor azt mondja valamelyik gyerek, hogy ez sz.r, akkor megkérdezem, hogy hogy mondtad? És akkor kijavítja, hogy ez rossz.

A játszótéren nyáron sokat bővült a szókincsük, remélem, mulandó állapot.

Mellé mi is igyekszünk többet "cenzúrázni", bár amúgy sem használjuk kötőszóként, hogy b+, de most kifejezetten figyelünk.

Ha látja, hogy kiakadsz, annál jobban csinálja.

Az én 4 éves lányomnak is vannak mostanában csúnya szavai. Sajnos van amit tőlünk hallott. Bár érdekes, hogy azt mondja csak amit egyszer véletlenül mondunk és még ott rájöttünk, hogy hoppá, ezt nem kellett volna. ami ugye kicsit csúnyább az áltagnál. Úgyhogy most azon dolgozunk, hogy leszokjon róla. De amit gyakrabban mondunk azt érdekes módon nem mondja. Persze igyekszünk nem csúnyán beszélni, de van egy kettő ami többször kiszalad, de ezek szerint az nem újdonság neki. De amit egyszer ejtettünk ki az már igen. Mondjuk még itthon tudom azt csinálni, hogy megkérdezem mit jelent, vagy hogy nem hallom, de mikor a múltkor az utcán kiabálta, akkor nagyon kellemetlenül éreztem magam. Mert ha akkor nem hallom meg akkor még többször kiabálja annál hangosabban. Úgyhogy odahajoltam hozzá és halkan mondtam neki hogy álljon le. De jobb nem jutott eszembe. Valahogy abbahagyta, de nem tudom mit kéne csinálnom egy követekező esetben utcán?

De itthon működik az, hogy nem hallom meg, vagy beszélünk róla, hogy mennyire csúnya szó. Van hogy belekezd egy csúnya szóba és aztán elkezdi de mással fejezi be. Így egy értelmetlen szót kapunk, de a szándék a lényeg, hogy csúnyának indult, de egy "szép" lett belőle. Én ilyenkor megdícsérem, hogy milyen ügyes, hogy nem mondta végéig az adott csúnya szót. Persze a szót nem mondom újra, csak célzok rá, és érti miről van szó.

Ilyenkor első alkalommal elmondom, hogy okos gyerek nem mond ilyet, mert ez csúnya, onnantól kezdve pedig nem hallom meg. Ha látja, hogy nem csinálok belőle égzengést, máris nem olyan vicces neki az egész, és hamar abba is hagyja.

Különben eddig jó elrettentő példa volt a szomszéd család, akiket nagyon nem szerettünk (már elköltöztünk, de még mindannyian emlékszünk rájuk). Szóval ők állandóan hangosan ordítoztak, csinálták a fesztivált, jó nagy tuskók voltak, teleszórták csikkekkel a lépcsőházat, stb. Gyakran emlegettük őket itthon, hogy "na már megint mit csinálnak", mert nem lehetett nem hallani őket. Na, ha a gyerek valami ilyesmit csinált - csúnyát mondott, ok nélkül hosszasan kiabált, szemetet nem vitte a kukába -, akkor mindig mondtuk neki, hogy ne csinálja ezt, mert a szomszédék viselkednek csak így, ez általában hatásos volt, mert nem akart olyan lenni, mint a szomszédék :)