Kisfiam nem akar oviba menni. Mit tegyek?

Biztos próbáltad már neki vonzóvá tenni!

Mi akár mikor elmegyünk előtte mindig benézünk az udvarába és megnézzük mik vannak ott, ilyenkor a legtöbbször ő is be szeretne menni és ott játszani, de mindig mondom neki, hogy ááá oda csak az ovisok mehetnek és ők játszhatnak a játékokkal. És akkor kérdezem hogy te is szeretnél ovis lenni, itt játszani. Mesélek arról is hogy sok mesét, verset fognak meghallgatni és együtt ehet más gyerekekkel.

Nem kell túlságosan erőltetni, az csak rosszabb!

Ez nem az ö döntése kellene, hogy legyen, NEKED kell eldönteni, hogy NEKI szüksége van az ovira, mert különben nem fog tudni késöbb beilleszkedni a közösségekbe, ezért nem kell megkérdzni, hanem egyszerüen járatni as oviba.

Ha ennyire határozottan kijelenti, hogy nem akar menni, akkor valószinüleg valaki telebeszélte a fejét és megijesztette, hogy ott rossz dolga lesz.

Ne hagyd magad meggyözni, mert a gyereknek ártasz ezzel. Ha már néhányszor ott volt, akkor meg fog szokni és tetszeni is fog neki.

ha olyan az óvoda udvar,hogy be lehet látni,akkor vidd arra amikor kint játszanak,és mondd el neki,hogy mindenki milyen jól érzi magát,milyen sok a játék,stb..!

Kérdezz rá,beszélgess el vele arról hogy mitől fél!

Szia!

Olvastátok a Már óvodás vagyok c. könyvet? Nálunk sláger volt, mondjuk úgy olvastam neki, hogy a főhős, Dani helyett a saját nevét mondtam.

Persze ez még nem old meg mindent, saját tapasztalatból azt tudom mondani, te döntsd el, hogy oviba kell járnia, mert ha te bizonytalankodsz, akkor ő ezt érzi, és persze, hogy próbálkozik azzal, hogy ne kelljen, hogy maradhasson veled és a kistesóval.

Bevallom, én irigyeltem azokat a szülőket, akiknek a gyereke már várta az ovit, és boldogan maradt ott az első napon is, mert nálunk sem így volt. Első évben (szerencsére megtehettem) ebéd után hazahoztam, aztán már ő mondta, hogy szeretne ott aludni. Mondtam neki, hogy jövőre majd azt is lehet, ettől csak nőtt a vágya, és végül zökkenőmentesen egész napos lett.

De tényleg ne parázz előre, attól, hogy most ezt mondja, lehet, hogy imádni fogja az első perctől!

(Csak érdeklődöm: hogy kezdhet szeptemberben, ha csak novemberben lesz 3 éves? Én mindenhonnan azt hallottam, hogy csak betöltött 3 éves korban veszik be az óvodába a gyerekeket, a novemberieket pl. januárban…)

Az én fiam két éve jár és úgy választják le a nyakamból, nincs reggel, hogy ne úgy kelne, én nem megyek oviba.

Ettől függetlenül megy, mert én úgy döntöttem, hogy megy.Másrészt meg ha itt engedek, akkor majd az iskolánál ugyanez lesz. Úgyhogy én pedagógiai célzattal is viszem, hogy tanulja meg, nem mindig az van, amit ő akar. Mert mindennel így van, jár népi táncra, de oda sem akar menni-megbeszéljük elmegyünk az állatkertbe, már nem akar jönni.

Egyébként viszont nincs délután hogy ne azon könyörögne, hadd menjen később, imádja a népi táncot, az ovis társait, az ovit- sőt nálunk nem ő féltékeny a kicsire, amiért az nem megy oviba, hanem a kicsit kell kivonszolnom reggelente az oviból, mert féltékeny a nagyobbra. Ebből úgy gondolom, hogy amit az oviról mesél egyébként, az úgy jön le, hogy az egy fantasztikus hely, hiszen a kicsinek is minden vágya oda járni.

15:26-os válaszoló, te nem az én gyerekemről írtál? :)

Na jó, annyi a különbség, hogy ő már nem ellenkezik a reggeli oviba indulásnál, de a többi dettó. Vágyott a néptáncra, mikor elkezdhette, úgy kellett betuszkolni – majd iszonyúan élvezte persze… stb., stb. :)

(Bocsánat az „offért”, de ezt muszáj volt megjegyeznem.)