Hogyan allitsak le idegen, sosem latott szuloket a jatszoteren?

Én megértem a kérdezőt,mert ne felejtsük el,a pedofilok is rendkívül kedvesek és barátságosak a gyerekekkel,utólag mindenki meglepődik mikor az utcában lakó rendkívül szimpatikus bácsiról kiderül,h szabadidejében kislányokat/kisfiúkat abajgat.És jobb ha a gyerek azt tanulja meg,h ismeretlenekkel vagy olyanokkal akikkel a szülő nem engedi meg,nem bratyizik.

Az én gyerekeim sem fogadhatnak el semmit,csak ha megkérdeznek előtte,nem azért mert irigylem,hanem mert tudni akarom mit adnak nekik mások.

Ami még nagyon kiborít,mikor lefényképezik a gyerekemet idegenek,a megkérdezésem nélkül.Lehet,h bunkó vagyok,de ki szoktam töröltetni.(Itt most nem véletlen fotózásra gondolok,hanem amikor célzottan pl a lányaimat fényképezik.)

Persze,meg kell tanulniuk,h van különbség az ártalmatlan,barátságos idegenek és a veszélyes idegenek között,de egyenlőre nem szeretném,ha a saját kárukon tanulnának.

Nálunk sajnos a legtöbb szülő társasági életet élni jár a játszótérre. Ülnek a padon és traccsolnak, heherésznek. Így elkerülhetetlen, hogy én játsszak a gyerekekkel, aki bent ül a homokozóban a sajátja mellett. Mégsem mondhatom neki, hogy menjen és szóljon az anyjának, hogy emelje már fel a seggét.

Vagy ha felmászik ő is a csúszdára és nyújtja a kezét, természetesen segítek neki lecsúszni. Nincs ebben semmi rossz.

Kaját pedig nem viszünk soha a játszótérre.

Szia

Én abszolute átérzem a gondodat.

Mi egy Bp közeli kisvárosban élünk, elvileg kevésbé veszélyes környék. DE! Manapság már nem lehet tudni... és egy ismerős családnak 3 éve tűnt el a csodaszép 4 éves kislánya, akit azóta sem találtak meg.

Úgyhogy bizony én is arra tanítom a 3 éves lányomat és a 1.5 éves fiamat, hogy idegenekkel nem mehetnek sehová, kaját csak a mi jóváhagyásunkkal fogadhatnak el.

Ők mindketten rettentő barátságosak, közvetlenek, azonnal megtalálják a hangot a legmogorvább emberekkel is seperc alatt. Cserfesek, és nem dicsekvésből mondom, de szépek is. Rettentő sok dícséretet kapok spontán módon idegenektől, hogy mennyire édesek és szépek. Szokták őket is direktbe fényképezni, de én is kitöröltetem. Igyekszem persze barátságosan kérni ezt, de volt már olyan is, hogy az illető felháborodott és nem volt hajlandó kitörölni és majdnem verekedés lett belőle, mert a férjem hirtelen haragú ember. Tudom, hogy a legtöbben bizonyára hátsó szándék nélkül fotóznak, de mindig az jut az eszembe, hogy mi van, ha most pont mégis, és egyszerűen nem tudok elvonatkoztatni az ismerősömékkel történtektől Mi a netre se rakunk fel képeket róluk, és az egész családot megkértük ugyanerre. Hívták őket baba és gyerekszépségversenyre, meg fotózásra is, de ezt meg pláne nem akarjuk (egyéb okból sem)!!!!

Viszont ha pl a játszótéren vagyunk, és egy másik szülő vagy nagyszülő segít nekik, vagy kedveskedik, azt nem bánom ennyire. Egyrészt mert ott vagyok én is és szemmel tudom tartani a történéseket, másfelől meg mifelénk nem dívik, hogy más gyerekét ölelgessék vagy felkapkodják. Persze betesszük a másik kicsit is a hintába, vagy felsegítjük ha elesik, vagy megpaskoljuk a buksiját ha úgy adódik, de a túlzott bizalmaskodás egyáltalán nem tetten érhető, és pont ezért furán is venné ki magát, egyből szemet szúrna.

A kínálásnál szerencsére mindig megkérdezik egymást a szülők, hogy adhatnak-e neki, illetve a lányom ha bármit kap, megkérdezi, hogy megeheti-e. remélem a fiamat is sikerül rászorítanom, ő a nehezebb eset :-) de ez amúgy is általános itt nálunk, minden szülő így szokta (szerencsénk van a lakókörnyezetünkkel), nem tömjük egymás kölkeit mindenfélével.