Kislányomat megharapta egy kutya. Mit lehet ilyenkor csinálni?
Tulajdonképpen lehet,hogy ezt a kérdést nem is ebbe,hanem a Kutyák kategóriába kellett volna írni,de mindegy.
Azért kérném a segítségeteket,hogy mit lehet ilyen ügyben tenni,ugyanis senki nem tudott tanácsot adni.
A múlt héten történt az eset:három éves kislányommal és egy babakocsis barátnőmmel lementünk a közeli játszótérre.Lányom ott játszott előttem,én pedig beszélgettem a barátnőmmel.Kb. negyed óra után arra lettem figyelmes,hogy egy férfi ott sétál el a kutyájával a játszótér mellett,még sohasem láttam őket ezelőtt errefelé (márr régóta erre a játszótérre járunk).A kutyán nem volt se póráz,se szájkosár.Jöttek egy darabig,majd odaértek a játszótér bajáratához.A barátnőm észre sem vette őket,csak később.A bejáratnál a nagy testű kutya meglátott engem,elkezdett morogni,csak erre emlékszem,mert minden olyan gyorsan történt.Pedig sohasem láttam őket azelőtt.Az állat semmi perc alatt otthagyta a gazdáját (azt nem tudom,hogy próbálta-e visszahívni),berohant a játszótérre,egyenesen a kislányom felé,ám előtte majdnem fellökte a barátnőm babakocsiját (benne a 6 hós fiával).A kutya morgott meg vicsorított,úgyhogy tuti nem barátkozni akart,bár annyira nem értek hozzájuk (még nem volt kutyám,ám a kislányomat nem úgy nevelem,hogy "fúj kutya",de azért tartsa a tisztes távolságot).Amikor észrevettem,hogy a lányomat célozza,felkaptam,de viszonylag későn:a kutya fogai felsértették az arcát és a kezét,de szerintem bele is harapott volna simán.Én is megilyedtem próbáltam távoltartani a kutyát,rá is kiabáltam,de nem igazán segített.Erre azért már a tulaj is volt oly kedves,és odajött:megfogta a kutyát és elrángatta onnan.Még bocsánatot sem kért.
Én felálltam,és tisztes hangnemben (nem ordítva) megmondtam neki,hogy hogyan képzeli ezt el,ha ilyen a kutyája,miért nem tesz rá pórázt? Erre nem mondott semmit.A kutya még mindig morgott rám.Erre megmondtam neki,hogy tudja,hogy a lányom súlyosabbban is megsérülhetett volna,ezt már kiabálva mondtam,de csak megrándította a vállát.A szemébe ordítottam,hogy feljelentem,erre csak annyit morgott,hogy "jelentsen",és elment.
Nagyon meglepődtem,hogy milyen arcátlan emberek vannak ezután az eset után.A barátnőm többet nem merte odavinni babakocsiban a fiát,de én sem a lányomat.Férjemmel megegyeztünk,hogy feljelentjük a kutya tulaját,mert a napokban is láttam errefelé,természetesen póráz nélkül viszi a kutyát továbbra is.Nem ismerem,de majd megkérdezzük a nevét és a címét,mert a barátnőm később ráismert,ugyanis a házukba költözött nemrég a pasi.Azért nem láttam őket előtte.
Mondjuk a feljelentés a kisebbik bajunk:a lányomat elvittük az ügyeletre,szerencsére a sérülések nem voltak túl komolyak,de a lányom lelkileg megsínylette.Azóta éjelente rémálmai vannak,sokat sír.Azt mondja,álmában egy kutya mindig meg akarja harapni.Ha az utcán vagy akár egy mesében kutyát lát,összerezzen és nagyon fél szegény.Férjem szüleinél van kutya,oda már szabályosan belépni sem mer:a mamáéknak meg kell kötni a kutyát,hogy bemehessünk,mert amúgy szabadon van,pedig az a kutya tényleg a légynek sem ártana,nagyon lusta és öreg már.
Mit csináljunk,hogy ez a helyzet javuljon? Gondolkoztam már pszichológuson is,mert tényleg nem szeretném,ha egésze életében rettegésben tartanák a kutyák.Régen szerette nagyon az állatokat,de az eset óta úgy érzem,hogy a többitől is idegenkedik.Voltunk egy majálison,ahol volt kicsi pónilovakon gyereklovagoltatás.Régebben imádta a lovakat is,most pedig nem akart rájuk nézni sem,mert ahogy mondta: "biztosan harapnak".
Bocsi,hogy hosszú lett,de ez történt.
Köszönöm előre is a válaszokat!
válasza:18:37 vagyok. Akkor nem tudom pontosan, mi lehet az a rendelet, lehet hogy most csak magasabb lett a büntetési tétel? Végülis mindegy, minden jogszabály csak annyit ér, amennyit be is tartatnak belőle.
Azért engem kiakasztanak mindig az elvakult állattartók, akik több jogot követelnek a saját négylábúiknak, mint az embereknek...
Nem tudjátok feljelenteni az illetőt, ha már sikerült kideríteni a kilétét? Csatoljátok a gyerek látleletét, és ott van a barátnőd szemtanúnak (meg hátha találtok más anyukát is, aki látta az esetet!) Indítsanak ellene eljárást, hadd legyen néhány nyugtalan éjszakája emiatt.
válasza: válasza: válasza:Szegény kislány, teljesen megértem a félelmét...mikor dolgoztam, engem is megtámadott az utcán egy kutya, a nadrágomból kiharapott egy darabot, azóta minden macskánál nagyobb kutyától félek...nekünk is volt mindig is kutyánk, most is van, de még a saját kutyáinkkal is úgy vagyok, hogy a 3 gyereket valamilyen szinten féltem mellettük. Sosem lehet tudni.
Érdeklődjetek utána, hogy mi a helyzet az üggyel. Rendőrség, oltási könyv,ilyesmi. Nem hiszem, hogy ez következmények nélkül maradhat! Ne hagyjátok semmiképpen!
válasza:Szia!
Nagyon sajnálom ami veletek történt!
A fickót el kell kapni, ezt ne hagyjátok ennyiben, mert máskor másokat is megharaphat az a dög...
AMi miatt írok:
Én nem rég olvastam, még kapható a HVG különkiadása: Pszichológia címmel.
Vedd meg, vagy csak menj el az újságoshoz, és lapozd fel a 48-49. oldalt. Itt a meseterápiáról van szó, arról, hogy hogyan segít a gyerekeknek a mesélés feldolgozni szorongásokat, traumákat és rémálmokat. Szerintem nagyon jó! Én első körben ezzel próbálkoznék otthon, és csak ha nem jön be, akkor vinném szakemberhez. Hiszen az az előnyötök meg van, hogy konkrétan tudjátok, mi okozza a rémálmokat.
Remélem hamar elmúlik.
Annyi személyes tapasztalatom van, hogy 19 évesen engem is megharapott hasonló módon (csak kicsit jobban) egy irtó nagy kutya. Nekem 10 év kellett, mire úgy ahogy nem félek a kutyáktól, most, hogy saját gyerekeim vannak, nem szabad félelmet mutatnom, hát nem könnyű, de azért nem lehetetlen...
válasza: válasza:Istenem szegény kicsilány!! :(
Mindenképp jelentsétek fel!!! Az mondjuk biztos, hogy az Én férjem másnap megvárta volna, és az embernek a kezeit tördelte volna el, a kutyát meg agyonütötte volna!
Ha huzamosabb ideig nincs változás a lányod viselkedésében, tehát fél, akkor vidd el szakemberhez!
válasza:Mindenképpen fel kell jelenteni! Még jó, hogy a kórházban kaptatok papírt a harapásról.
A gyereket pszichológushoz kell vinni!
És nyugodtan írhatsz a kutyás kategóriába is, képzeljétek nem minden kutyás egy büdös bunkó, akinek csak a saját kutyája számít!
Kisgyerekes és nagykutyás vagyok, soha fel sem merült bennem, hogy a kutyámat a játszótér közelébe vigyem, ugyanis a 60 kilós cane corsómtól sokan félnek, mert vad a külseje, és teljesen megértem a kisgyerekeseket, hogy tartanak a kutyáktól.
Ott is kaphatsz értelmes, normális válaszokat!
válasza:Ez a történet nagyon bicskanyitogató a számomra, pedig szeretem a kutyákat, anyukámnak van is kutyája, akit nagyon szeretek, de ez... És komolyan az dühít a legjobban, hogy a kutya gazdája minimális felelősséget sem érez, semmi megbánást nem tanúsított az ügyben. Ráadásul a kutyája már korábban is megharapott valakit, és ezek után is póráz nélkül sétáltatja. Ez az ember nem tanul semmiből? Ha egyszer szétmarcangol valakit, akkor azt is elintézné egy vállvonogatással? Arról nem is beszélve, hogy ha valakinek még ennél is komolyabb sérülést okoz (bár már ez is több a soknál), akkor a kutyáját fogják elaltatni, pedig nem az állat tehet arról, ha hülye a gazdája.
A fizikai sérüléseken túlmenően, szerintem vidd pszichológushoz a kislányodat, mert tényleg maradandó félelmet okozhat benne egy ilyen trauma. Ismerek több olyan embert is, aki retteg a kutyáktól, egy ilyen gyerekkori kutyaharapás miatt. Minél hamarabb kap segítséget a feldolgozásához, annál jobb.
A kutya gazdáját meg jelentsétek fel, mert NEM sétáltathat kutyát közterületen póráz (és szájkosár) nélkül, bár oké, a szájkosár tényleg zavaró a kutyának, és ha rendesen meg van fogva, akkor nem baj, ha nincs, azért tudtommal nem is nagyon szoktak büntetni, nade póráz nélkül? Pláne egy harapós kutyával? Remélem a férfi nem ússza meg büntetés nélkül, és több gyereket (vagy bárki mást) nem fog megharapni a kutyája ezek után.
válasza:szia! nagyon sajnálom a kislányodat! a többiek már írtak sok hasznos tanácsot (pszichológus, meseterápia), ezért nem körmölöm le ugyanazokat, de fontosnak tarottam hogy kifejezzem az együttérzésemet.
én is kisgyerekes és nagykutyás vagyok egyben, az említett férfi viselkedése pedig több, mint felháborító. jobbulást a kislányodnak!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!