Kislányomat megharapta egy kutya. Mit lehet ilyenkor csinálni?

Tulajdonképpen lehet,hogy ezt a kérdést nem is ebbe,hanem a Kutyák kategóriába kellett volna írni,de mindegy.

Azért kérném a segítségeteket,hogy mit lehet ilyen ügyben tenni,ugyanis senki nem tudott tanácsot adni.

A múlt héten történt az eset:három éves kislányommal és egy babakocsis barátnőmmel lementünk a közeli játszótérre.Lányom ott játszott előttem,én pedig beszélgettem a barátnőmmel.Kb. negyed óra után arra lettem figyelmes,hogy egy férfi ott sétál el a kutyájával a játszótér mellett,még sohasem láttam őket ezelőtt errefelé (márr régóta erre a játszótérre járunk).A kutyán nem volt se póráz,se szájkosár.Jöttek egy darabig,majd odaértek a játszótér bajáratához.A barátnőm észre sem vette őket,csak később.A bejáratnál a nagy testű kutya meglátott engem,elkezdett morogni,csak erre emlékszem,mert minden olyan gyorsan történt.Pedig sohasem láttam őket azelőtt.Az állat semmi perc alatt otthagyta a gazdáját (azt nem tudom,hogy próbálta-e visszahívni),berohant a játszótérre,egyenesen a kislányom felé,ám előtte majdnem fellökte a barátnőm babakocsiját (benne a 6 hós fiával).A kutya morgott meg vicsorított,úgyhogy tuti nem barátkozni akart,bár annyira nem értek hozzájuk (még nem volt kutyám,ám a kislányomat nem úgy nevelem,hogy "fúj kutya",de azért tartsa a tisztes távolságot).Amikor észrevettem,hogy a lányomat célozza,felkaptam,de viszonylag későn:a kutya fogai felsértették az arcát és a kezét,de szerintem bele is harapott volna simán.Én is megilyedtem próbáltam távoltartani a kutyát,rá is kiabáltam,de nem igazán segített.Erre azért már a tulaj is volt oly kedves,és odajött:megfogta a kutyát és elrángatta onnan.Még bocsánatot sem kért.

Én felálltam,és tisztes hangnemben (nem ordítva) megmondtam neki,hogy hogyan képzeli ezt el,ha ilyen a kutyája,miért nem tesz rá pórázt? Erre nem mondott semmit.A kutya még mindig morgott rám.Erre megmondtam neki,hogy tudja,hogy a lányom súlyosabbban is megsérülhetett volna,ezt már kiabálva mondtam,de csak megrándította a vállát.A szemébe ordítottam,hogy feljelentem,erre csak annyit morgott,hogy "jelentsen",és elment.

Nagyon meglepődtem,hogy milyen arcátlan emberek vannak ezután az eset után.A barátnőm többet nem merte odavinni babakocsiban a fiát,de én sem a lányomat.Férjemmel megegyeztünk,hogy feljelentjük a kutya tulaját,mert a napokban is láttam errefelé,természetesen póráz nélkül viszi a kutyát továbbra is.Nem ismerem,de majd megkérdezzük a nevét és a címét,mert a barátnőm később ráismert,ugyanis a házukba költözött nemrég a pasi.Azért nem láttam őket előtte.

Mondjuk a feljelentés a kisebbik bajunk:a lányomat elvittük az ügyeletre,szerencsére a sérülések nem voltak túl komolyak,de a lányom lelkileg megsínylette.Azóta éjelente rémálmai vannak,sokat sír.Azt mondja,álmában egy kutya mindig meg akarja harapni.Ha az utcán vagy akár egy mesében kutyát lát,összerezzen és nagyon fél szegény.Férjem szüleinél van kutya,oda már szabályosan belépni sem mer:a mamáéknak meg kell kötni a kutyát,hogy bemehessünk,mert amúgy szabadon van,pedig az a kutya tényleg a légynek sem ártana,nagyon lusta és öreg már.

Mit csináljunk,hogy ez a helyzet javuljon? Gondolkoztam már pszichológuson is,mert tényleg nem szeretném,ha egésze életében rettegésben tartanák a kutyák.Régen szerette nagyon az állatokat,de az eset óta úgy érzem,hogy a többitől is idegenkedik.Voltunk egy majálison,ahol volt kicsi pónilovakon gyereklovagoltatás.Régebben imádta a lovakat is,most pedig nem akart rájuk nézni sem,mert ahogy mondta: "biztosan harapnak".

Bocsi,hogy hosszú lett,de ez történt.

Köszönöm előre is a válaszokat!