Hiszti, de nem szokásos, a semmi miatt, hogy kezeljem?

Ranschburg tanár úr a következőt szokta javasolni.

1. a füled botját sem mozdítod, mintha mi se történne. továbbra is nyugodtan pucolod a zöldséget, vagy amit éppen csinálsz.

2. úgy teszel, mintha láthatatlan lenne. Szavakkal is megfogalmazod: Én nem értem, mikor Juliska ilyen csúnyán viselkedik, hirtelen eltűnik a szemem elől, sehol se látom. Nahát, nem értem, hova lett? Remélem, hamarosan abbahagyja ezt a csúnya viselkedést, és újra előkerül az én okos kislányom. - a gyerekek félnek a szeparációtól, az, hogy láthatatlanná váltak, számukra elég ijesztő alternatíva. A gondokodásuk mágikus jellegű, így simán belefér az ilyesmi, plusz ugye nem is vonná kétségbe, amit tőled hall.

Mondom, Ranschburg-tippek.

a semmi miatt nem szoktak hisztizni. valami oka biztos van, csak nem tudod kiszúrni. nekem is volt már párszor, hogy utólag jöttem rá, mi volt a baj.

tehát ne vedd úgy hogy "semmi miatt hisztizik", hanem vedd úgy hogy hisztizik. akkor meg már evidens hogy mi a teendő. amit amúgy is szoktál, ha hisztizik.

egyébként alvás előtt én már nem keménykednék vele, épp elég baj neki h fáradt + hisztizik.

alvás után meg...ki tudja, rossz periódusban ébredt fel, vagy rosszat álmodott. felnőttnél is van, hogy rosszkedvűen ébred, csak ő már nem hisztizik. az én kislányomnál is van, hogy úgy ébred hogy görbül a szája, akkor nem vegzálom, odafekszem mellé, simizem, ölelgetem, aztán ha látom hogy megnyugodott, akkor kelünk csak fel. ha előbb felkelnénk, akkor tuti sírás lenne ilyenkor. mondjuk 10-ből 9x mosolyogva ébred már mostanában, de néha előfordul. (2,5 éves).

Életkori sajátosság, nyugodj meg. Dackorszakban van. Ez szükséges az én-tudata kialakulásához, emiatt ismerkedik a mások és az ő közte levő határokkal, amit például ellenkezés kifejezésével "tesztel", és ezen folyamatok miatt könnyen válik frusztrálttá, ami gyakran kivált náluk (olykor elég intenzív) "hisztit", érzelmi kitöréseket.

Sok-sok türelem szükséges, érezz együtt vele, egyébként is megérzi, ha nem kongruens a felnőtt. Kongruencia: amit érzel, azt mutasd. De persze nem kell szélsőségesen megnyilvánulnod, és igyekezz odaadóan, pozitívan, empátiával érezni iránta; egy kisgyerek azonban még csak pár éve ismerkedik a világgal, neki igen nehéz dolga van, tudomásul kell venni a szélsőséges megnyilvánulásait, és csak akkor nem szabad engedni neki, amikor másnak, vagy önmagának árt és más veszélyhelyzetben, valamint ha "túlélési" kérdésről van szó.

Tilos büntetni a gyermekeket! Ilyen esetben is tilos; a legtöbb esetben gátolja a megfelelő fejlődést; ritka esetben lehet büntetni, mégpedig ignorálással (ideiglenes figyelemelvonás), de csak esetenként és csak 3 év felett!

A Ranschburg-os beírásra annyit, hogy nagyjából rendben lenne, de 3 év felettiek esetén, azaz a dackorszak elmúltával lehet esetenként ignorálni (ideiglenesen figyelmet elvonni).